Magam a következőképpen látom a helyzetet, miközben előrebocsájtom nem olvasok ilyen jellegű könyveket senkiről, sem balról, sem jobbról.

Egy szerző, ha ír valamit, annk kell, hogy oka és célja legyen. Jelen esetben ez nyilvánvaló, hogy politikai. Ezt bizonyítja, hogy Kende díszvendég az MSZP kongresszusán, Kovács László pártelnök hivatalos a könyv bemutatójára (és ott is van). Mindezek tükrében a leirtak, olvasatlanul is rögtön hiteltelenné válnak, hiszen kilóg a lóláb. Ha ez a könyv a választások után, vagy azok előtt 2 évvel jelenik meg, és nincs körülötte politikai csinnadratta, hitelesebb lehetne. Aki ilyen jellegű könyvet olvas, nem hitelesen fogja megismerni az abban bemutatott személyt, hanem egy botránykönyvíró elfogult, és egyoldalúan összeválogatott, hitelt érdemlően nem bizonyított állításaival fog találkozni. Jelen esetben ez párosul egy felfokozott politikai hisztériakeltéssel, és ebben a helyzetben legkiszolgáltatottabb helyzetben azok vannak, akik szemében a megtámadott személy egy szimpatikus figura. Ezért van az, hogy ezek a szimpatizánsok, ha olvasták a kérdéses művet, ha nem, eszeveszetten támadják azt.

Ennek egy eklatáns példája - az ellenkező oldalról - a Terror Házának fogadtatása a baloldali és liberális oldalakról. Még meg sem nyitott, de támadások érik, hogy néz ki, nincsenek meg az engedélyek, stb, stb.
Már a megnyitás után a Napkelte egyébként felkészült riporternője is beleszalad abba csapdába, hogy kijelenti, hogy ugyan nem látta, de ez és ez a probléma vele.

A reakciók minden esetben jóelőre kiszámíthatók: a könyv megjelenése ellen nem lehet semmit tenni, még azoknak sem akik ezt szeretnék, tehát nekifognak ismeretlenül is azt támadni. A múzeum megnyitása ellen ágálók nem tudják azt megakadályozni, tehát látatlanban is szidják...

Lehet ezekről a témákról higgadtan is beszélni...sőt...kell!