Hál Istennek, mindig is független voltam és szabad és magyar.
Mindig is tudtam, hogy hol a helyem az életben. Engem a család, a szüleim és nagyszüleim példája vezérelt. Amikor nagyszüleim világhiró gabonakereskedését az elvtársak elvették acsalád tudta, hol a helye és édesapám is én is és gyermekeim is tudják, hogy a helyük e világban.
Szüleim és nagyszüleim sem függtek egyetlen párttól sem. De örzöm az újságcikket, amikor apámat elkapták egy étteremben és fasisztának és a nép ellenségének nevezték csak azért mert étterembe járt enni a barátaival.
Átéltem gyeremekként, hogy miképp rémült meg apám, amikor legjobb ügyvéd barátját elvitték 1956-ban mert egy kis faluban megalakitották a Munástanácsokat, vagy amnikor apán msik barátját távollétében halálta itélték mert Debrecenben Munkástanáselnöke lett.
ÉS tudod mit akartak ezek a szerencsétlenek.
Szabadon, magyarként élni Magyarországon.
Ez olyan nagy bün volt 1956-ban.
Ugyhogy nekem ne magyarázza meg senki, hogy miért utálom a komuunistákat és a szocilalistákat.
Olvasd el Szüröst és rájössz.
Egyébként pedg nem vagyok ideges csak kényes arra, ha nekem elöadást tartanak és demagógiákat irogatnak.
Mibe került a népnek Orbán és mibe került ez meg az.
Sokba de sokat is tettek az országnak és én nem sajnálom mert Horntól sem sajnáltam, hogy hova utazott és mennyibe került.
Dehát nagyon nehéz demagógókkalal vitázni.
.