Szia krifa!
Hát bizny abban csalódtam keményen a rendszerváltást követően, hogy harmincéves (naiv) fejjel azt gondoltam, hogy a szegény, börtönben sínylődő meghurcolt egykori ellenzék hatalomra jut és majd példát mutat a komcsiknak abból, hogy mi a demokrácia, az igazság és az emberi jogok.
Ezzel szemben mivel kellett szembesülnöm mindjárt az Antall kormány idején:
- ideológialilag jól megalapozott szabadrablás (ezt hívták kárpótlásnak), valljuk be, az egykori ellenzék azzal volt elfoglalva, hogy a komcsikhoz hasonlóan elszedje magának azt, amit a komcsik meghagytak. Persze előjött az átkosból "haladó demokratikus hagyományként" átvett sógor-koma-jóbarát viszony.
- a hozzá-nem-értésből eredő frusztráció, amit pökhendi "ki ha én nem" stílussal igyekeztek kompenzálni, ezzel eltávolodtak a választóktól.
- nem tudtak dönteni a népszerűség kontra gazdasági szükségszerűség kérdésében. Erre kellett következnia a sokak által különböző módon "megénekelt" Bokros-csomagnak.
Amúgy nem hinném, hogy az országtól ellopott vagyonokról hivatalos és mindenki által elismert statisztikák léteznének. Itt csak arra lehet alapozni, amit az ember maga körül lát.
És amit ma látok az nem csak kiábrándító, hanem egyszerűen kétségbeejtő.
Szerinted van olyan, hogy "amit a mieink lopnak, az elnézhető virtuskodás, amit a másokéi az meg főbenjáró bűn, sőt, hazaárulás?"
Szerinted aki ma állami szinten lop, az a szocik vagyonát lopja el, vagy mindannyiunkét?
Várom válaszod (és az esetleges hozzászólni akarókét)!