kedves Waxxablaze,

csak az érdekesség kedvéért hadd idézzem itt neked Kulin Ferenc egyik parlamenti felszólalását, amelyik ama bizonyos törvénytervezet vitáján hangzott el
én különösebben nem kedvelem Kulint, de azt hiszem, ebben valami fontos dologra tapintott rá

DR. KULIN FERENC (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nagyon rövid módosító indítványomhoz nagyon rövid kiegészítést szeretnék tenni. El?rebocsátom, hogy a törvényjavaslatnak azt az indítványát, amely szerint visszamen?leg büntetend?k mindazok a b?nök, amelyek az emberölés, a gyilkosság kategóriájába tartoznak, helyesnek tartom és támogatom. Nem támogatom viszont azt, hogy a hazaárulás kategóriája benne maradjon ebben a törvénytervezetben. Nem támogatom, mégpedig azért nem, mert úgy látom, hogy itt lényegesen többr?l és másról van szó, mint jogi vagy erkölcsi vétségek jogi procedúrán keresztül történ? elítélésér?l. Itt történelemcsinálásról van szó. Most ezek a perek fogják kijelölni az elmúlt évtizedek legfontosabb folyamataiban azokat az értékel? mozzanatokat, azokat az irányjelz? táblákat, amelyek hitünk és szándékunk szerint legalábbis hosszú évtizedekre vagy évszázadokra min?síteni fogják a XX. századot. Én úgy hiszem, hogy ebben a folyamatban mindaz ami 1956. október végén és november elején történt, noha kitüntetett szerepl?, kitüntetett helyet elfoglaló esemény volt, de mégiscsak része egy általunk nem befolyásolt - és kés?bb sem befolyásolható - nagyobb folyamatnak, része annak, ami talán már Jaltában eld?lt, része annak, ami 1956. október végén Moszkvában és Washingtonban eld?lt, vagyis annak a folyamatnak, amelynek egy nagyon fontos állomásán a nagyhatalmak kimondták azt, hogy ennek a felkelésnek vége, ennek a forradalomnak el kell bukni. Ezt az ítéletet nem Kádárék hozták, ezt az ítéletet sokkal nagyobb történelmi er?k hozták. Ha mi egy ilyen perrel le akarjuk zárni egy történelmi szakasznak az értékelését, önmagunkat csapjuk be, önmagunkat ámítjuk, kimondjuk az ?sb?nt, azt a b?nt, ami után már nincs mit kutatni, nincs mit vizsgálni, mert hiszen a hazaárulás a legsúlyosabb b?nök közé tartozik, és fölmentjük magunkat az alól, hogy tovább kutassuk ennek a tényleg nagyon tragikus kimenetel? döntésnek a körülményeit. Viszszafelé men?leg tehát elvágjuk a vizsgálódás útját, de legfontosabb az, hogy el?revetít?, a jöv?t is értelmez? hatása lenne egy ilyen ítéletnek. Egyszer?en arra utalok, hogy a hazaárulás b?nében elmarasztalható politikusok névsorát ki fogja majd egészíteni mindazoknak a névsora, akik az eseményhez id?ben nagyon közel vagy attól talán valamivel távolabb alkut kötöttek a hazaárulókkal, az úgynevezett hazaárulókkal. Én magunkat óvnám attól, hogy azok, akik 1957 tavaszától kezdve megkötötték ezt az alkut, magukra vegyék azt a vádat, hogy hazaárulókkal alkudtak. A hazaárulókkal való megalkuvás, kompromiszszum nem sokkal kisebb b?n, mint a hazaárulás. Én tehát azt mondom, hogy ez a törvény megteremti a lehet?ségét annak, hogy egy ünnepi, ünnepélyes, nagy aktussal kimondassanak a f?b?nösök, akkor nemcsak a f?b?nösökr?l mondunk nagyon súlyos erkölcsi ítéletet, hanem nagyon sokakról, akik ?ket követték a kompromisszumban, abban a kompromiszszumban, ami nem elárulni akarta a hazát, amely kompromisszum nem elárulni akarta a hazát, hanem egyszer?en arra a felismerésre jutott, hogy nincs mód a virtuális értékeket, az eszmei értékeket a hétköznapokban meg?rizni, egyetlen törvény van, életben kell maradni. Az életben maradás törvénye diktálta az alkut 1957 tavaszától, nem mondom a záró évszámot. Nem szeretném, ha ez a nemzedék magára venné, magára vállalná a hazaárulás b?nében való b?nrészességet. Köszönöm.