Újra szóra hajlok.

Végre láttam egy színvonalasabb riportot, amelyben Anyetinkácska is benne volt. Ugyan ez sem rajta múlott.
A szitu és a téma újabb gondolatokat indított el bennem, amely így hajnaltájt egész jó kis frissítő a fáradt agynak.

Vegyük sorba:
Tisztázódott Anettka célja: hogy Ő jól szórakozzon, és követői legyenek. Miben követői?
Szerinte a médiaszereplők legfőbb célja, de leginkább a tévéseké, hogy a műsorvezetőik saját személyiségüket villogtatva minél jobban megismertessék önmagukat a világgal. Well.
Tisztázni kellene valamit:
a. Szórakoztatunk, vagy híradunk?
b. Mivel szórakoztatunk? Önmagunkkal, vagy mások bemutatásával, más dolgok bemutatásával a saját szemünkön, látásmódunkon, egyéb lehetőségeinken keresztül?
A hírközlés célja a hír objektív közlése. Semmi köze a hírközlő személyiségéhez objektív esetben. Ha van, az már a dokumentumfilm kategóriájába esik. De ott is a tények a fontosabbak. Ezek bemutatásának módja lehet a riporter személyiségétől függő. (Lsd. Frei; Fridi, és a z a fura nevű riporter Trvutrko, vagy ki, meg a többiek) Erre tanpéldának a Hírek szerelmesei című filmben megfogalmazott elveket tudnám mindeki figyelmébe ajánlani.
Ha szórakoztatunk, akkor jöhet számításba a showmankedés: Fábry, Fridi, Fásy, Kóos, stb.
Anettka, azon túl, hogy levetkőzött, mint műsorvezető, még egy dolgot újjított: ő minden showműsorának az összes sztárja.
Az általam jó riporternek, és műsorvezetőnek tartott emberkék - akik amúgy elszállnak maguktól -, sem merték ez utóbbit bevállalni teljesen. Anettka jött, levetkőzött, és gátlástalanul elárasztott bennünket önmagával.
S itt jön a szépsége a dolognak: Ő úgy érzi, mi nekünk ez kell. Erre vagyunk kíváncsiak, ebben leljük örömünket, ez szórakoztat bennünket. S lám, mondjuk 50 %-ban igaza van (azok között, akik számára elérhetőek a műsorai).
Számomra a megdöbbentő, hogy nem a TV-k néztek le bennünket, hanem maga Anettka vesz ennyibe bennünket.
A másik, amelyen jókat mosolyogtam, és igazából nem képezheti vita tárgyát az az ízlés. Az ővé, a miénk. Különbözőek. Szerencsére. S igaza van: hétköznapi, senki kis nő, a semmilyenségével, és eladja magát. Mert őt ez szórakoztatja. Nem azt hírdeti, hogy mindenki bátran vállaja fel önmagát az életben. Á, nem. Nem arra bíztat, hogy ne legyenek gátlásaink önmagunkkal szemben olyan mértékben, amely megkötné nagyon a kezünket. Nem nevel, nem akar tanítani, nem akar semmit, csak hogy ő jól szórakozzon. Mert van pénze rá, hogy kifizesse a műsoridőt. Hja kérem! Bocsika. Úgy könnyű...
Fölveti a pénz. Ízlése semennyi, _szerintem_. Spájzolja a dolgokat, mint a hörcsög (jé, emlékeztek mit mondtam az ürülék szimbológiájáról? Talán nem is volt olyan hülya az a Freud...). Elárasztja önamgával a tévéadókat, mert szerinte erre valóak a tévék. Hogy az emberek jó dolgukban csakis rá lehetnek kíváncsiak, vagy az összes többi riporterre - elvégre is ebben követőket remél -, hogy ők milyen hülyék vagy okosak, csúnyák vagy szépek, igénytelenek vagy igényesek, satöbbi. Én már a Story magazintól is hányok, és az összes többi pletyi laptól, de hogy a tévében is ezzel kelljen szembesülnöm a nyolcvan kiló szappanopera között, hááááááát...

Anettka showwoman akar lenni. Rendben. Sok a pénze, sok adón, sok műsorban megteheti. Igaz, hogy egy tinilány színvonalán, de ha valaki rajongja, akkor valószínűleg annak erre a színvonalra van szüksége. Legyenek boldogok egymással!
Én a magam részéről még mindig színvonalas tájékoztatásra vágyom - ami nagyon ritka -, színvonalas szórakoztatásra - ami még ritkább -, és színvonalas emberekre, akik ezt létrehozzák, és elérhetővé teszik számomra. Na, ez a legritkább...
Ma Batiz Úr kitett magáért. Ugyan picit bújkált benne a kisördög, de sikerült objektívnek maradnia viszonylag, és nem álláspontot foglalni Anettkával szemben. Ez tetszett. Kezdő riportertől egészen ígéretes. A magam részéről ilyesmire vágyom: a riport a riportalanyról szóljon, ne a kérdezőről. Legyen objektív, mindenre kiterjedő és hagyja hogy a riportalany színezze ki a maga személyiségével.

Az Exotica showműsor akart volna lenni? A tárgy és a minőség meghatározzák egymást...
A Gáz műsor valami beszélgetősnek indult? Egyet láttam belőle, így passz. De a beszélgetőpartnerek színvonala és érdeklődési köre ismételten meghatározta a műsor minőségét. Ez egyértelmű törvény, nem is csodálkozom rajta.
A telefonálgatós műsorhoz nem volt szerencsém, de a leírások alapján az - Anettka elmondása ellenére - nem arról szólt, hogy az emberek valóban elmondhatták, mi foglalkoztatja őket. Amiket írtatok, számomra úgy tűnt, arról szóltak, hogy őróla szóljanak, lehetőleg dícsérve: "szeressetek engem Anettkát!"
Újfent azt mondhatom - látatlanba is, hiszen nem zörög a haraszt...-, hogy ez a csaj nagyon sérült lelkileg... No mindegy. Ez csak _megérzés_, nem vélemény!
A hétvégén láttam valami tornázós műsorát is. Testnevelésben szerzett tapasztalataim alapján, a véghezvitt gyakorlatsor, ha tömegmegmozgató célzattal készült, eléggé sérülésveszélyes volt. Főleg olyanoknak, akik nem aktív sportolók. Ha viszont ismételten csak az volt a cél, hogy Anyetinkácska riszálja az idomait a kamera előtt, arra tökéletesen megfelelt.
A reggeli borzadványhoz szerencsére nem volt még szerencsétlenségem.

Az újság címlapját én is láttam. Mire nem képes 60 kiló smink, és egy kis fényképkorrektúrázás! Vov!

Anettka jön, és offenzívan elárasztja az életünket. Mert van pénze. Mert megteheti. Mert megengedheti magánk azt az aroganciát, hogy azt feltételezze, nekünk erre van szükségünk. Mint mindenki, akinek van pénze, ezt feltételezi. Ennyibe vesz minket, a fogyasztói társadalmat...

Én mondanám névvel, arccal is, felvállava önmagamat, ha nem néznének már le kapásból engem, a nézőt, a fogyasztót. Ha nem feltételeznék eleve, hogy hülyét csinálhatnak belőlem. Ha valóban, nekem a kis senkinek teret engednének arra, hogy kifejtse a teljes véleményét vágatlanul, őszintén, egyenesen... De így inkább morgok itt, ahol legalább végigolvas az a pár ember, akit valóban érdekel a véleményem.
Én nem akarom önmagammal elárasztani a médiát. Nem feltételezem azt az emberekről, hogy pont arra kíváncsiak, amiket én morgásból össze-vissza szövegelek. Nem vagyok elég arogáns ahhoz, hogy ráerőszakoljam a képemet, és a hangomat a meglátásaimmal együtt a tévét bámuló jónépre. És Anettkára sem...
Én csak morgok holmi semmiségen. A jelentős dolgok ellen tenni szoktam, már ha "antianettkásan" komptenes vagyok a témában...

Akár a prűdséget vállava, de az én testem bizonyos részeinek látványa akkor is ajándéknak szánt dolog az felé, akit nagyon szeretek. Én nem bánom, ha nem vagyok az egész országgal intim viszonyban és közelségben. ;oDDDDD

myo