Nemere István: Kezdő bérgyilkos (Tvr-hét 1996/08)

- Csak arra vigyázz, haver- oktatta fiatal társát az idősebb szakember -,
nehogy kezdő maradj mindörökké!
- Az is lehetséges? - csodálkozott Vallan. Huszonkét éves volt és kegyetlen.
Ügyes, gyors, remek mesterlövész.
- Persze! - De Bogen nem bocsátkozott részletekbe. - A főnök azt parancsolta,
tanítsalak meg mindenre. Három hét után ezen is túl vagyunk. Tudod már a
mesterség minden fogását. - "Majdnem mindet" - tette hozzá gondolatban.
Három hete aggasztotta ez a Vallan. Minek küldte ide a főnök? Csak egy oka
lehet rá: le akar cserélni. Engem! És még jó, ha életben hagy, de erre nincs
sok reményem. Hiszen tizedhat éve dolgozom a cégnek, sok ellenfelet és
vetélytársat tettem már hidegre - futott át megint az agyán.
Bogen bérgyilkos volt. Mióta Vallant ideküldték, alig aludt. A fenébe is, mi
készül itt? A legjobb az lenne, ha Vallant kiiktatná a játszmából. És hamarosan
készen állt a terve.
Az oktatás utolsó napján így szólt fiatal társához:
- Remek lövő vagy, jó a reflexed. Nem izgulsz, nincs benned félelem. De ha az
áldozat szemébe kell nézni... Szóval, hátravan még a próbatétel. Minden
bérgyilkosnak ezt is ki kell állnia.
- Szívesen - mosolygott Vallan, de a szeme hideg maradt. Az egész fickó
örökké készenlétben álló ideggóc. Bogen egyre biztosabb volt benne: amint
Vallan belejön a gyakorlatba, elsőnek - felsőbb parancsra - éppen őt teszi el
láb alól. Az utódja lesz a gyilkosa?!
- Ma este tizenegykor elmégy erre a címre. Nem írom fel, jegyezd meg! Lakik
ott egy pasas, egyedül a házban. Korombeli, magas fickó. Lytham a neve. Nem
kell megölni, elég, ha bejutsz a házba és rá fogod a fegyvert. Jobb, ha nem
látja az arcodat. Én a közelben leszek és figyelek. Ha sikerrel jártál, és
kijössz, akkor - de csak akkor - befogadlak az igazi bérgyilkosok közé!
Este tízkor Bogen elfoglalta leshelyét. A szomszédos mellékutcából könnyen
bejutott Lytham kertjébe. Tudta, hogy a magányosan élő városi színigazgató a
társulatával együtt vendégszereplésre külföldre utazott, megírta a helyi újság.
Az idegenből Bogen nyakára küldött Vallan, persze, nem olvasta az itteni lapot.
"Nagy hiba, végzetes hiba!" - gondolta Bogen. Aztán lassan rácsavarta a
hangtompítót fegyvere csövére. Már szinte hallotta a saját hangját, amint utána
felhívja a főnököt: "Uram, ön adott valami utasítást Vallannak? Mert jó
félórája elment valahová. Csak annyit mondott, leteszi a vizsgát. Azt hiszem,
mindenáron le akar teríteni valakit. Amilyen meggondolatlan, még képes és
megteszi!"
Zajt hallott. Nyílt a kocsi ajtaja, árny közeledett a pázsiton át. Vallan
volt. A bejárati ajtóhoz ment, lenyomta a kilincset. Mielőtt meglátta volna,
hogy a ház összes ablaka sötét, tehát nincs otthon senki - az első golyót az
oldalába, a másikat a fejébe kapta.
Így aztán aligha érthette meg Bogen délelőtti mondásának értelmét. Egyszerűen
nem maradt rá ideje; hogy felfogja, milyen is az, ha valaki örökre kezdő marad.
Ahogy most ő is, hiszen már az első bevetése alkalmával csapdába sétált, és
lelőtték, mint a nyulat. Így aztán tényleg nem fejlődhet tovább ebben a
rendkívül érdekes, és az izgalmat sem nélkülöző szakmában.