Az előzőekben leírtakat olyan emberekre értettem, akik valimelyen módon a társadalomba beilleszkedve szeretnének több önbizalommal rendelkezni.

A művészek nem hinném, hogy önbizalomhiányban szenvednek. Vagy valaha szenvedtek volna. Az éppen aktuális világgal való kapcsolattartás nem megy nekik, van hogy nem is akarják, sokszor szándékosan megtagadják. Ez eredhet szenvedésből, fájdalomból, vagy bizonyos dolgok iránt érzett túlzott érzékenységből. Vagy ezen egyszerre meglévő okoból alkotnak és közben szabadok maradnak.
Tiszták. Az élet nagy intrikusai és hogy mennyire tudják megvalósítani önmagukat, azt nem befolyásolja az önbizalom megléte vagy hiánya. Talán valami kollektív tudatból merítenek és onnan ered a sokszor esetlennek tűnő, de tudatalatt 100%-osan meglévő magabiztosságuk.

Őket egyetlen dolog teheti tönkre, a túl korán érkező tudálékos kritikusok ostoba és érzéketlen megnyilvánulásai. Ennek csak egy kellően megerősödött jellemű ember tud ellenállni, és mivel sokan életük végéig "építkeznek" sajnos vannak, akik zátonyra futnak a bántó megnyilvánulások miatt.
Bár szerintem nincs abban semmi rossz, ha az embert egy életen át hülyének nézik. :-))