"Ne alltassuk magunkat, ha valoban igenyunk van a showbizniszre, meg az osszes ilyen marhasagra, akkor legalabb ne alszentkedjunk es ne koveteljuk meg azt, hogy tiszteljesen is." (angyalhentes)

Az én szememben itt elsődlegesen nem a sóbizniszről van szó, hanem alapvető emberi normákról. Mint mindenki, én is szoktam káromkodni, még ha stílusában össze sem vethető az én szitkozódásom az inkriminált műsorvezetőkével. Így tehát - még ha a stílussal nem is tudok azonosulni - elfogadom, hogy az ember a nagy hajtásban, idegfeszültségben odakanyarít egyet-egyet. Amit azonban Balázs (és helyenként a mértéktartó, megfontolt moderátor szerepében oly szívesen tetszelgő Filip) művel, azt nem lehet a Filip által is felemlegetett feszített tempó számlájára írni. Ezek egy a pubertáskorban járó éretlen kamasz szintjét idézik. Az ember persze mindig maradjon egy kicsit gyerek, ez tény, de ha felelős pozícióban vagyok, nagy nyilvánosság előtt jelenek meg minden nap, esetleg a mai fiatalság felnéz rám, szeret, akkor tudjak már ennek megfelelően viselkedni... Ha valaki nem nőtt fel ehhez a feladathoz, akkor az vagy saját maga vegye ezt észre, és lépjen (le) ennek megfelelően, vagy a környezete hozza a tudomására!
Szerintem nem a néző az álszent, ha megnézi azt, amivel az éppen aktuális adó eteti, hanem a műsorvezető az, aki belemosolyog az arcunkba, és aztán jót röhög valami ízléstelen poénon, amit persze a nézők kárára sütött el. Az nem humor, attól nem lesz senki sem "nagyfiú", ha trágár stílusban nyilatkozik meg másokról. De ez a fajta álszentség még mindig megbocsátható, nem igazán káros (amíg nem kóros), hiszen - mint arra itt már többen is utaltak - mindannyiunkkal előfordul, hogy valakit a hátunk közepébe kívánunk.
Ami káros, az az, hogy visszaélnek a helyzetükkel, azzal, hogy a média magas lováról beszélhetnek velünk, megalázhatnak, kigúnyolhatnak. Ez már nem csak álszentség, nem csak éretlenség, ez már gerinctelenség - és ez már megbocsáthatatlan. Menjen el, teszem azt, kukásnak, és ott senkinek sem fog szemet szúrni, ha időnként füttyent egyet egy csinos hölgyemény láttán, vagy esetleg csípős megjegyzést ereszt el arra vonatkozóan, hogy milyen módon tudná elképzelni az illetővel a testi gyönyörök hajkurászását. Persze a példa nem jó, mert még egy átlagkukásnak sem engedi meg az erkölcsi tartása, hogy megszégyenítsen embereket, csak mert épp neki úgy tartja kedve...
Nem akarok erkölcsi prédikációt tartani, de a médiának, a sóbiznisznek óriási a felelőssége, az ilyen nyikhajokba meg nem ártana beleverni, hogy vagy alázattal csinálja a munkáját, hogy megfeleljen ennek a nagy kihívásnak, vagy mehet...