Csatlakozom az elöttem szólóhoz, ezekért a hozzászólásokért szeretlek annyira olvasni.
Tegnap bevillant az Othello, mint ezoterikus mü elemzése, amit néhány éve olvastam. Néhány kiragadott részlet:
"Az élet primordiális állapotának lényegi jellemzöje lelkének a Szellemmel való uniója volt: ezen állapot helyreállításának egyik legegyetemesebb szimbóluma a házasság, a szerelmesek uniója. E szimbolizmus prototípusa a kereszténységben Krisztus utalása önmagára, mint "Völegényre"; a középkort az egyháznak, vagy mikrokozmikusan a léleknek, mint Krisztus menyasszonyának ideája uralta."
Itt a szerzö idézi Ruysbroek: A spirituális mennyegzö ékessége c. müvének elejét:
"A Völegény Krisztus, és az emberi természet a menyasszony; vagyis az, amit Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett. És kezdetben ö ezt az egész föld legmagasabb és legszebb, legtermékenyebb és leggazdagabb pontjára helyezte, vagyis a PAradicsomba. És uralmat adott neki minden teremtmény felett, és felékesítette kegyeivel; és egy parancsot adott neki, s ilyképpen engedelmessége révén kiérdemelte volna, hogy Völegényével egy örök eljegyzésben megerösödjön és megállapodjon, anélkül, hogy valaha is valamiféle fájdalomba és bünbe süllyedt volna."
folyt köv.