Bobo,
ami '90-94-es időszakban történt, az, hogy aki tudott, lopta és "rabolta" az ország értékeit, bármelyik hatalomra kerülő párttal megtörtént volna. Ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy rendszerváltás zajlott akkoriban, méghozzá vérnélküli! És ez nagyon nagy szó ám! Csakhogy, -éppen emiatt- a demokrácia jelszava és a privatizálás szükségessége mögé állva, bújva használták ki a meggazdagodás lehetőségét azok, akik a korábbi rendszerben mindíg is készültek annak felszámolására. A kis ember pedig kényszeredetten mosolygott, hogy végre itt a demokrácia, pedig az még most is messze van tőlünk. (ahhoz ugyanis érlelő időre van szükség.)
Abban a négy évben minden, pozitív változást akaró államférfinak egységes politizálással kellett volna a minél elöbbi rendszer váltáson ügyködni. (A rendszer váltást gyorsan kell végrehajtani, hogy minél kevesebb fájdalommal járjon a nép számára, hamár sikerült békés eszközökkel elérni.) A Köztársasági elnök úr azonban a kormány politikájával szembe helyezkedett, így akadályokat görgetett a változások útjába, ahelyett, hogy segítette volna a "kamikáze" kormányt. Pedig alapvetően egyet akartak, az ország jobbulását, ezért nem értem, hogy mire volt ez jó részéről.
Nem csoda, ha ezek után hihetőnek tűnik, hogy New Yorkból, Párizsból és Tel-Avivból irányítják az elnök urat.
A közvélemény kutatásokban pedig nem hiszek, miért is hinnék, amikor az emberek -legalább is ahol én forgok- mást beszélnek.
Antall miniszterelnök úrról azt hallottam vidéken, hogy II. Rákóczi Ferenc-hez volt hasonlatos és rengeteget veszített halálával a magyar nép. Szerintem is.
A köztársasági elnöki tisztet szerintem népszavazással illene eldönteni, hiszen Torgyán úrra amúgy sem fognak sokan szavazni.

Helo