Például azt, ha azt mondod, hogy a véletlen inkább a szemléletet jellemzi, nem pedig a valóságot. Mert ha jobban megnézed, akkor felteheted a kérdést, hogy: "ugyan mit magyaráztam meg ezzel?".

Valójában ugyanis arra a kérdésre, hogy: "vannak-e véletlenek?", te azt válaszolod, hogy: "persze, vannak, ez nem kérdés", s annyival egészíted ki, hogy ez valamennyire belőlülnk, vagy egészen pontosan a "szemléletből" következik.
A "vannak-e véletlenek?" kérdésre nem válasz az, hogy "persze, vannak", mert akkor megkérdezném, hogy honnan vannak ezek a véletlenek. Mire te legvégül azt válaszolnád, hogy a "szemléletből", én viszont megintcsak megkérdezném, hogy ez a "szemlélet" honnan van. Erre pedig azt hiszem nem tudnál válaszolni, egyszerűen azt mondanád, hogy van és kész, a "szemlélet"-et mintegy végső, már magyarázásra nem szoruló entitásként feltételezve.
Ez viszont egy erős esszencilaista hozzáálláás, amit nem lehet elfogani normális tudományos elméletként, ennyi erővel ugyanis mindent visszavezethetsz a "szemlélet"-re, egyszerűen sehogy sem lennél képes cáfolni a "szemlélet" létét.
Valójában teljesen haszontalan feltételezned ezt a "szemlélet"-et, sőt ha fent leírt lépéseket is elköveted, akkor legjobb esetben is a "dogmatikus" jelzővel illetlek.