Az M42 konverzió teljesen megoldott, és az MZ-5N helyesen kezel minden objektívet, amit beleteszel: vagyis felismeri, hogy mit tud kezdeni azzal az optikával, és azt nyújtja, amit lehet. Példát mondok: a külső vaku tud az objektív fényerejéről és a pillanatnyi zoom állásról, ezek ismeretében becslést ad a kivilágítható távolság-tartományra. Manuális beállításnál pontosan megmondja a tárgytávolságot, nem kell számolgatnod. Ha M42-t teszel bele, ott természetesen nincs blendeérték és zoom átvitel, ezt a rendszer konstatálja, és annak megfelelő szolgáltatást nyújt. Nekem vannak M42 - K bajonett átalakító gyűrűim, elég egyszerű dolog.

A törőék a kézi élességállítású kamerák keresőjének közepén lévő körben található félbevágott terület. A két félkörben mindig élesnek látod a tárgyakat, de az egyenesek megtörnek, amint metszik a kör átlóját. Úgy állítasz élességet, hogy a megtört egyeneseket fedésbe hozod a távolsággyűrű forgatásával. Ezt a mezőt általában mikroraszter veszi körül. Ez is az elcsúsztatás elvén működik, parányi képrészletek elcsúsznak egymáson, ha nem éles a kép. Ezt egy nagyon feltűnő villódzás formájában észleli a fotós. Mindkettő nagyon hasznos eszköze az élességállításnak. Saját szemeddel győződhetsz meg arról, hogy a kép megfelelő részlete tökéletesen éles lesz. Az AF-es gépekben elektronika figyeli az élességet, nincs törőék és mikroprizma. Ez egy Praktica-st vagy régi srl-est csalódással tölt el: zavaró, hogy nem látod az élességet (bár az elektronika többé-kevésbé látja, és a keresőben vissza is jelzi). A keresőben látható kép tisztaságát az is zavarja a régivágású kamerákhoz képest, hogy az automata kamerákkal ma már általában zoom objektíveket adnak / használnak, és ezek fényereje bizony messze elmarad a régi jó fix gyújtótávolságó objektívekétől.

Mindezt azért részleteztem ennyire, mert szerintem ez a legfájóbb pont egy hagyományos manuál gépről AF zoomra való áttérésben. Jobb, ha előre felkészülsz rá.