Igaz Szó Online:

"Gellei Imre az Eb-sorsolás előtt nem jósol, de hisz abban, hogy utolsó utáni pillanatig megmarad az esély

Nem félünk a csehektől

Vincze András

Jelentem, a kapitány felkészült. Hiába minden fondorlat, csapda felé vezető kérdés, Gellei Imre figyel, és ügyel a részletekre. És ez így van jól. Igen, az a jó, ha a mindenkori szövetségi kapitány ura a helyzetnek, megingathatatlan, hisz valamiben, vannak céljai, és a mondandója nem felszínes. Az interjúra készülő újságíró például azt gondolná, hogy a magyar futball első számú edzőjét kezdésként sarokba lehet szorítani azzal, hogy a népszerűséget firtató kérdésekkel bombázza, ám ekkor Gellei Imre egy pillanatra elnézést kér, átsétál a szomszéd szobába, és csinos, ám roppant molett dossziéval tér vissza, amelyben az elmúlt negyedév újságkivágásai találhatók... De, mint a kapitány mondja, nem ez a fontos. És tényleg nem, a magyar fociban nem feltétlenül a hiúság az, ami számít, de azt mégis jó tudni: a kapitány tettre és munkára kész, annál is inkább, mert lesz dolga elég a következő fél évben. Jövő pénteken sorsolás az ősszel kezdődő Eb-selejtezőre, február 12-én a ciprusi tornán Európa egyik legjobb csapata, Csehország, majd májusban a vb-bronzérmes Horvátország az ellenfél. Nem lesz könnyű menet...

- Kevés kapitány mondhatja el magáról, hogy vesztes meccs miatt dicsérték. Önnel azonban megesett ez a csoda, hiszen a vizsgafeladatát, a tavaly októberi Olaszország elleni világbajnoki selejtezőt egy-nullára elveszítette a válogatott, ám a hozzáállás, a játékosok akarása szimpátiát keltett. Ám, gondolom, tudja azt is, hogy az a meccs kivétel volt, és januártól már új időszámítás kezdődött.

- Tudom, és ahogyan mondta, utólag magam is úgy éreztem, hogy az Olaszország elleni világbajnoki selejtező vizsgafeladat volt, bár hozzáteszem, a meccs előtt amúgy is arra készültem: a csapattal együtt az a kötelességünk, hogy a válogatott tisztességes eredményt produkálva, mindenki által elfogadható játékot nyújtva fejezze be a sorozatot. És bár nem győztünk, azért sikerült az elvárásnak megfelelni, és azt hiszem, hogy megbízott kapitányból akkor lettem potenciális jelölt. Fontos volt az a mérkőzés, mert akkor került fókuszba mindaz, ami számomra az edzősködés szépségét jelenti. A csapatot sikerült fizikálisan, mentálisan és taktikailag úgy felkészíteni, hogy az rokonszenvet, avagy elismerést válthasson ki.

- A kapitánykodás azonban nem feltétlenül mindig az edzői szakma szépségéről szól, és böngészve a válogatott 2002-es programját, leginkább a vállalás kockázata tűnik fel. Ugyanakkor az is igaz, hogy érezhető egyfajta vibrálás is, mert a magyar futballrajongók alig várják, hogy a csapatot olyan minőségi ellenfelekkel szemben láthassák küzdeni, mint Horvátország vagy majd augusztusban Spanyolország. Nincs önben szorongás, ha a soron következő meccsekre gondol?

- Nincs. Az a feladatom, hogy építsek, és ahhoz, hogy a feladatomat sikerrel véghezvigyem, muszáj vállalkozni. Nem bántásként mondom, csupán a tényt említem, hogy a kívülálló a nagycsapatok elleni meccseket kezeli minőségi mérceként, ám edzőként én azt is megemlítem, hogy az év végi Omán elleni ligaválogatott mérkőzések is legalább ennyire fontosak voltak. Nekem a kispad mellett állva akkor is rá kellett döbbennem arra, hogy ennek a játéknak vannak kiszámíthatatlan faktorai. Ez ügyben csak két példát említek: ellenfelünk erősebb volt annál, mint arról a világban köröző statisztikák, elemzések árulkodnak, továbbá meg kellett szenvednünk azzal, hogy a mínusz öt Celsius-fokból kánikulába érkeztünk. Mindezt csak azért mondom, mert a futball kiszámíthatatlansága ugyanúgy tetten érhető, ha egy csapat gyengébbnek mondott ellenféllel szemben küzd, mint akkor, amikor erősebb csapatot fogad. A törekvés a győzelemre azonban mindenütt létezik, vagyis egyetlenegy ország válogatottja sem úgy fut ki a pályára, hogy úgyis kikap. Ilyen nincs. Azonban nem tartom magam spekulatív edzőnek, és vallom, hogy játszani kell, mégpedig olyan ellenfelekkel szemben, akik ellen valóban építkezhetünk, ha nyerünk, ha kikapunk, ha döntetlenre játszunk. Nekünk nem csak kilencven percekre elegendő muníciót kell szereznünk, az ősztől már másképpen kell bizonyítani, és addigra a csapatnak már készen kell lennie.

- Önnel szemben az ősszel az volt az elvárás, hogy a grúziai vereség után összezuhant csapatot mentálisan rázza fel. Az ilyesmi inkább pedagógiai kihívás, és ennek a feladatnak a már említett olaszok elleni vb-selejtezőn, valamint a macedónok elleni gálameccsen megfelelt. Most következhet a szakmai bizonyítás, ami azért komolyabb kihívás. Más elképzelései vannak, mint az elődjének, Bicskei Bertalannak?

- Nézze, minden edzőnek más elképzelései vannak, még ha a válogatott esetében a legjobb játékosokból álló keret nagyjából standard is. A szakmából többen óvtak attól, hogy a nemzeti csapat szintjén a területvédekezésre alapozzak, ám most is úgy látom, hogy a játékosok az együtt eltöltött rövid felkészülések során is vevők voltak erre az elképzelésre. Persze a dolgomat könnyíti, hogy a válogatottnál sok a jó proficsapatban foglalkoztatott játékos, így az egyes taktikai variációkhoz megfelelő módon, jól reagálva alkalmazkodnak. Azt korábban is hangsúlyoztam, hogy olyan futballistákra számítok, akik állandó játéklehetőséget kapnak a klubjukban, és ez a fajta igény szorosan kapcsolódik a szakmai megvalósításhoz. A következő mondat lehet, hogy túl száraz lesz, de a területszűkítésen alapuló futballunk egyben azt is jelenti, hogy a labdát szerző labdarúgó lesz az irányító. Azaz fontos szempont, hogy egy játékos sokoldalú legyen. A világ labdarúgásában is sok példa bizonyítja, egy csapat attól jó és eredményes, hogy valóban csapatként működik. Ilyen válogatott a szlovénoké, amely többek között attól működik jól, hogy a csapat sikeressége érdekében kiegyenlítődnek a képességek, és úgy tűnik, mintha csupa jó játékos futballozna az együttesben.

- Ez jó példa, hiszen a szlovénok kinn vannak a vb-n, tehát példaképeknek is megfelelnek. Mi azonban - ahogyan tizenhat éve immár minden nagy torna előtt - csak irigykedhetünk, és abban reménykedhetünk, hogy talán a következő sorozatban sikerül valóra váltani az álmainkat. Önnek a soros Eb-selejtező lesz a nagy feladata, így érdekelne, hogy milyen ellenfeleket látna szívesen a jövő pénteki sorsolás után.

- Nem mondanék csapatneveket, főleg, hogy mára megváltoztak az erőviszonyok. Az utóbbi években nem egy meccs bizonyította, hogy az úgymond ötödik kalapba sorolt csapatok is képesek meglepetésre. Kapitányként felelőtlenül nem ígérgethetek, a reménykedő latolgatást átengedem azoknak a szurkolóknak, akik az utóbbi időben bizonyították azt, hogy mennyire szeretik a válogatottat, és akik a nehéz meccseken is kitartottak a válogatott mellett. A drukkereink nagyon fontosak, és éppenséggel miattuk nagyon szeretném elérni azt, hogy az Eb-selejtezőkön együttesünknek az utolsó utáni pillanatban is legyen esélye a kétezer-nyolcas döntőbe jutásra.

- Ön szerint akár mentálisan, akár képzettségben mennyire alkalmas egy magyar futballista arra, hogy - úgy, mint a szlovénok - minden egyes kiélezett meccsen a csapatérdeket szolgálja?

- Kollégáimmal a már említett, olaszok elleni mérkőzés előtt és után is sort kerítettünk olyan egyéni beszélgetésekre, amelyek sokat elárultak a felkészültségről, hozzáállásról, ambícióról. Volt olyan játékos, akinek őszintén el kellett mondanom, hogy sok mindenben változnia kell, azért is, hogy elsősorban a futballproduktuma miatt legyen értékes a szurkolók szemében. És persze volt és van olyan játékos, aki eztán mutathatja meg azt, hogy milyen jó képességekkel megáldott labdarúgó. A lényeg, hogy a különböző mentalitású emberek a tétmeccsekből álló sorozat alatt egységes és a csapat eredményességét szolgáló produktumra legyenek képesek. Miután profikról van szó, úgy gondolom, aligha megvalósíthatatlan ez az elvárás. Sőt ez csupán az alap. Az idei, folyamatos megmérettetéseket is azért várom, hogy elmondhassam, a játékosállomány krémjét kipróbáltam, felkészültünk, és van egy csapat, amelyik képes lehet az elvárható jó teljesítményt nyújtani.

- Akkor már februárban Cipruson kezdődhet a próba, és feltételezem, hogy az év első válogatott meccsén, Csehország ellen a legjobb csapatot szeretné kiállítani.

- Valóban számítok a hazai bajnokságban játszókra és a válogatottban meghatározó légiósokra is. A helyezetet megkönnyíti, hogy február közepén több magyar gárda is Cipruson edzőtáborozik, sőt azt már tudom, hogy a Dinamo Kijevnél játszó Bodnár László is a szigeten lesz a csapatával. A válogatottal tizedikétől készülünk majd Larnacában, tizenkettedikén játszunk a csehek ellen, majd pedig vagy a svájciak, vagy a házigazdák elleni összecsapás következik.

- Miután az utánpótlástól került a nagyválogatott élére, sokan biztosra veszik, hogy az idén elkezdődik a fiatalítás is. Nos, valóban érdekesnek tűnik az, hogy a jövő építésénél mennyiben számít az ön múltja?

- Huszonöt esztendeje vagyok edző, majd' négyszáz élvonalbeli bajnoki mérkőzésen ültem kispadon, van tehát mire emlékeznem, ám tagadhatatlanul az utánpótlás-válogatottnál eltöltött két év volt igazán emlékezetes. Tehetségeket fedezhettem fel, olyan játékosok lettek meghatározó tagjai a klubcsapatuknak, mint mondjuk - és itt a felsorolás értelemszerűen nem lesz teljes - Lőw Zsolt, Szélesi Zoltán, Gera Zoltán, avagy Gyepes Gábor, és ők az utánpótlás-válogatottban bizonyították, hogy figyelmet érdemelnek. A jövő valóban az övék, de számukra az elkövetkezendő időszak azért lesz meghatározó, mert még tovább kell lépniük, és a játékukkal felnőttszinten is meg kell erősíteniük azt, hogy tehetségesek. Ez számukra is kihívás, így azt tudom mondani, hogy a mai válogatottban a főszereplők többsége változatlanul megmarad. Azonban küzdeni kell, legfőképpen egymásért, éppen ezért én a tehetséges csapatemberekre számítok...

Nehéz meccsek előtt

A válogatott első idei fellépésére egy ciprusi nemzetközi torna keretében kerül sor. A magyar csapat először február 12-én Csehországgal mérkőzik, majd az eredménytől függően másnap a Ciprus-Svájc találkozó győztesével vagy vesztesével csap össze. Március 27-én Moldovában vendégeskedik Gellei Imre együttese, ezen a napon megmérkőzik a két ország utánpótlásgárdája is. Április 17-én a fehéroroszok látogatnak Budapestre, majd május 14-én Pécsett a világbajnokságra készülő horvát válogatottat fogadja a magyar együttes. A korábbi hírek szerint augusztusban a spanyol válogatott lehet Budapest vendége."