Inkább úgy mondanám, hogy a Lányok, Házak, Vendégek élményszerüen szól a kurvázásról, viszont megkerüli az igazán kényelmetlen kérdéseket. Nekem emez is, amaz is fontos; ezért nincs ellenemre a NEM járok feltámasztása.

Ami a válaszod lényegét illeti, visszafogott voltál ezúttal, és tapintatos. Ez váratlanul ért. [Ez itt a néma főhajtás helye.]

Ha úgy gondolod, hogy hozzászólásaim alapján össze tudod állítani a portrémat, az nem baj. Szándékos volt. Túl nyilvánvalóak a gyenge pontjaim? Meglennének ezek akkor is, ha titkolnám őket. Egyébként azt hiszem, nem akkor vagyok védett, hogyha páncélban járok; hanem ha nem keresek ellenségeket. Amúgy, ezen a helyen nincs is hová "győznöm".

Lehet, hogy azt is gondolod, hogy vannak olyan vágyaim, amiket a kurvák soha nem elégíthetnek ki. Ez igaz. Ezért van egy pont, ahol újra el kell kezdenem nőkkel másfajta kapcsolatot keresnem, akár a kurvázás rovására is:-). Mondjuk most. (Nem, nem térek meg ebben a pillanatban, és nem mondom, hogy soha többé, hiszen azt még én sem hinném el:-). )

Másfajta kapcsolatból van olyan is, ami éppolyan könnyen elérhető, mint a kurvák: mondjuk a tánc, ami, ugye, jelképessé szelídített szeretkezés. Hosszú idő óta először elmentem ezért egy táncos-bulizós helyre, teljesen ismeretlen emberek közé; hogy próbára tegyem, milyen hatással volt rám ez az újabb kör kurvázás; pontosítok: törzsasztalozás és kurvázás 10:1 arányban keverve. Az ilyen helyek különösen alkalmasak arra, hogy előhívjanak belőlem bizonyos régi görcsöket. Meg voltam lepve magamon ezúttal, annyira könnyedén esett minden; még a hölgyválasz alkalmával is felkértek, amire szintén nem számítottam. Úgyhogy panaszra nem volt okom. Endorfin: tudom, neked nem volt szükséged rá; de ha átélted volna, amit belőlem a kurvázás kihozott, akkor talán kisbetüvel írtad volna a NEM-et. Erről egyszer talán majd megéri bővebben mesélnem.

Azt a tanulságot vontam még le, de ez teljesen Off, hogy ideje lenne otthagynom a jelenlegi munkahelyemet. Ez a hely naponta két lapáttal tesz rá arra, hogy olyanok a kapcsolataim, amilyenek.

Azt írtad még, hogy részvétet és együttérzést érzel az LHV néhány szereplője íránt. Remélem, hogy énirántam még nem. Azért, mert egyszer is le bírtad írni azt a hasonlatot a "gyomorfekély nélküli orvosokkal". Volt, aki ezt a hasonlatot találónak érezte; én gyülölöm: menjenek haza a "gyomorfekély nélküli orvosok", és ne nyúljanak hozzám. És ezt most nem úgy értettem, hogy rohanj a kuplerájba, vagy hogy kapjál gyomorfekélyt:-).

Üdv: Zéta