Hali noway!

"én el tudok képzelni egy olyan hitet, ami annyira mély, hogy nem igényel semmiféle kifejezést"
Akkor nem eshet nehezedre elképzelni egy olyan festményt, ami nem igényel semmiféle megfestést.
Bár hogy a kultúrát az ilyen festmény hogy formálja, arra tippem sincs...
Az istenhit (és a kultúra más szegmensei is) csupán egy kultúrális program-csomag ( egyre inkább terjedő terminológia szerint: mém ) ami nem repül az agyunkba, hanem környezetünk (elsősorban persze a többi ember, s köztük leginkább a szüleink) szorgalmas utánzása révén "szedjük fel". ( És vele a hozzá kapcsolt sületlenségeket: keresztvetést, hajlongást Mekka felé, vagy az ajakrisnaajaráma végtelen mormolását; ami a kívülálló szemében persze csupa nevetséges, céltalan, sőt káros időpocséklás.)
Lehetetlen mást állítani: Istenhit van. És ki máshoz tartozna, mint hozzánk? ( A macskák gyanún felül állnak... )Hogy szükségszerű volt-e a kialakulása - ez szerintem semmivel se értelmesebb kérdés, mint pl. hogy szükségszerű volt-e a zsiráfok kialakulása. (szándékosan nem az embert hoztam példának...)
Hogy fennmarad-e az Istenhit? Belátható ideig, az emberi élet még valószinűsíthető változásának keretei közt: minden bizonnyal.
De mert ez így van, még nem jelenti azt, hogy igy is k e l l lennie.

a ZULLU