Abban megegyezhetünk, hogy az információ hatalom, és azt általában a sajtóorgánumok tulajdonosai is tudják. Ennél fogva a sajtó a tulajdonos érdekeit képviseli, aminek (önkényes megállapítással) két végletes módját ismerem:

A többé-kevésbé kultúrált sajtó úgy formál véleményt, hogy igyekszik kerülni a pártosság látszatát. Néha a szimpatizánsokat is kipellengérezi, és bizony az ellenfeleket sem nyírja minden egyes alkalommal visszakézből. Ezáltal eléri, hogy az ellenfél szimpatizánsai is olvassák/nézzék. Az eredmény a példányszámokból, vagy a médiastatisztikákból kiolvasható. Egy tízes skálán ez az orgánum képviselje mondjuk a 10-est.

A másik véglet a párt propagandakiadványa, ahol a preferált párt nem tud olyat fingani, hogy a lap ne lelkesedjen érte. Dicshimnuszokat zeng és minden adandó alkalommal kegyetlenül leszámol az ellenféllel. Mindennapos eszköznek számít a lehengerlő, hazugságoktól sem visszariadó, a kevésbé művelt és a dolgoknak utána nézni nem kívánó olvasóra kihegyezett, direkt szájbarágó stílus stílus, amely az olvasónak mérlegelési esélyt sem ad. Ez a sajtótermék nem alkalmas arra, hogy egy átlagpolgár benne a vlóságot viszontlássa, sokkal inkább arra alkalmas, hogy tulajdonosa saját érdekeinek közvetlen kinyilatkoztatását láthassa benne. Az ilyen sajtótermék lehet a skála legalján (0).

A gyakorlatban meglévő (politikai) sajtótermékeket ezek után ki-ki saját belátása szerint sorolja be. Szerintem a MN valahol a skála alján (1), a NSZ valahol a (8) tájékán, az m1 (2), a tv2/RTL valahol a (7), míg az ATV a (9) tájékán mozog. A lista nem a teljesség igényével készült.
Figyelem! ez nem kormánypárti-ellenzéki skála, hanem sokkal inkább a besulykolás/titkolózás/hazugság/kirekesztés és a tények/nyilvánosság/hitelesség/tolerancia között húzódó (szubjektív) skála!

Várom a földbedöngölő, de kultúrált hangvételű ellenvéleményeket (is).