"Hogyan nevezhetem szívem szerint azokat a kiszögelléseket vagy betüremkedéseket, amelyek révén megnyilvánul, feloldódik, életre kel a vágy? Kit indít meg, hogy azt mondom: coitus? Igaz, hogy a coire 'együtt megy". De mi lesz két, katonásan 'egyszerre lépő' test gyönyöréből?
Vagy legyen 'behatolás'? Annak jogi holdudvara van. 'Megtörtént a behatolás, kisasszony?' A 'bujálkodás' dohos csuha- és bűnszagot lehel. Az 'üzekedés' fáradságosnak tűnik, 'párzani' az állatok szoktak, a 'lefeküdni' oly unalmas, a 'baszni' sommás...
Vagy 'heréceljünk', 'bikjünk', 'pitykézzünk'? 'Oltsuk a tüzünket'? ...Manapság, mikor csökken az élőbeszéd értéke, s a szavak gyorsabban nyűvődnek, mint a ruha, nincs egyebünk, mint a malacságok vagy a sok használatban megfakult fedőszavak. Meg aztán az a derék 'szeretkezik', amely mindig kéznél van, vagy már nincs se izgalmi, se botrányízű, se erotikus töltete. ... S ha a gyönyört hordozó szervekhez érkezik az iró vagy talán még inkább az írónő, újabb zátonyra jut. 'Jean-Phil vesszeje merev volt, pattanásig feszült... Mellors fallosza kirányian, félelmetesen meredt fel... Az igazgatóhelyettes úr töke... Az imádott herezacskód... Az ő pénisze, a te fancsontod, az ő lyuggatójuk... A falánk hüvelyem... Ő, a csiklója, Béatrice...' ... Még az anatómia is elveszti az ártatlanságát, ha a nemiségről van szó, azok a bitang szavak önálló életet élnek, kész képeket erőltetnek az emberre, nem engedik meg szabad és ártatlan használatukat. A latinból vagy az argóból, az ifjúsági zsargonból vagy az aszfaltnyelvből jönnek elő. Már ha vannak. Mert a női gyönyör szótára még a legjobb íróknál is megdöbbentően szegényes."

(Benoite Groult: És bőrünkön a só)