Stiggs73 Creative Commons License 2002.01.14 0 0 917
Megcsináltuk...
Szombat hajnalban indultunk Nagymarosra (MÁV körbélyegző), ahol összetalálkoztunk a Barrakásokkal. Fogkefe hajkurászás, meg egy kéddekás barackpálesz(3 főre) elfogyasztása után nekivágtunk az emelkedőnek. A szokásos köd megvolt. A hegyestetői út, még mindig nehezen járható, bár kifejezetten élvezetes is lehet, olykor olyan mint a dijugratás, kombinált akadályok, pl kettő alatta, kettő felette, de nem ilyen sorrendben. Hegyestető Júliánusz toronyból a kilátás isteni volt, feltéve ha csak az alatta lévő tűzrakó helyet akartad látni :-(
A Virágos rétin a lejtő egész jól "futható", járni nem lehet rajta, mert osszetöröd magad, ahol jeges volt a jól bevált csúszkálással probálkoztunk, egész jó eredménnyel. Törökmezőre, szerencsére a Barakkások előtt érkeztünk tehát nem volt tömeg, 20 percig, utána megjöttek, le is fagyott a hátam, mire bejöttek az ajtón, most fújom az orrom. Kóspallagig az út egész jól járható, semi különös gond. Szállásunk Kóspallagon a Szent István út 14 ben volt. Ez egy falusi szálláshely. Egy nagyon kedves házaspár tartja fenn a helyet, egy éjszaka 1500 pénz fejenként. Hideg-meleg viz zuhany, WC, kényelmes ágyak. Csak ajánlani tudom. (további infót szivesen adok) Este megpróbáltunk egy csöppet kocsmázni, a Kóspallagi kocsmák közül a főutcán csak 1 volt nyitva, de annak a szinvonala egy disznónak se felelt volna meg, ezért visszagyalogoltunk a falu szélére a Tiffani nevű műintézménybe, kellemes volt, árak elviselkető szinten (korsó talléros 145 pénz, unicun 250) Másnap reggel 9-kor indultunk tovább. Bélyegzés a Túristaházban, de szokás szerint csak az egyik oldalon, segáz... Nekivágytunk a KÉK legbrutálisabb emelkedőjének, naghideg felé. Kiöli az emberböl az összes lelkesedést a kb 4,5 kilóméternyi nyil egyenes út, ami mindig csak emelkedik. 11:30 ra értünk nagyhidegre, Bélyegzés, kaja csoki, vizgyüjtés, pólócsere és irány a csóvi. Kitaposott sáv, kicsit csúszós emelkedők. csóvin nem mentem föl a toronyba, mert lentröl is ugyan azt lehetett látni...semmit. Foltán keresztre 20 perc alatt lefutottunk.. A tisztáson(ahonnan már látszik a vár romja) az út jeges, lehet nagyokat zakózni. 16:00 ra értünk le Nógrádra
a vasutállomáson van OKT bélyegző. De a váróteremben nincs fűtés, utálatos húsz perc vacogás. És haza. Egy kicsit anyátgattunk hogy hogy lehetünk ekkora marhák, minek mászkálunk mi a hegyekben télen, pláne ennyit, de este hétre mira haza értünk, már csak hihetetlenül büszkék voltunk magunkra...
Hát ennyi a történet. A jelzések nagyon jók, az utak minősége változó, de mindenhol járható.