Erre a kérdésre egy éjszaka alatt szóban sem tudnék válaszolni,mivel egy komplex problémáról van szó.

Nem azért szurkolok az olaszoknak,mert jobbak,mint a magyarok.

1.Az egész úgy kezdődött,hogy megszerettem a focit.
2.Felfedeztem,hogy két külön dimenzióban űzik ezt a sportágat:nemzetközi szinten és magyar szinten.
3.Rájöttem,hogy engem csak a nemzetközi dimenzió érdekel.
4.Mezszín alapján lett egy kedvenc csapatom,az olasz.
5.Néha ütközik a két dimenzió (lásd még:Freddy Krueger az álomban és a valóságban!),ilyenkor természetes,hogy továbbra is azoknak szurkolok,akikhez kötődöm érzelmileg.

Kérdés:Miért hozzájuk kötődöm érzelmileg?

Nem azért,mert olaszok,és nem is azért,mert jól vagy szépen(ez utóbbi általában nem is igaz) játszanának.

A válasz nagyon egyszerű:Megszoktam őket,hozzám nőttek,mint gazdihoz a kutya.
Tudom banális a magyarázat,de ilyen keretek között csak így tudom érthetően kifejezni magam.

Mondok egy másik példát:Az emberi kapcsolatokat több szinten vizsgálhatjuk:
1.családtagok
2.barátok,haverok,ismerősök
3.városbeliek,falubeliek,honfitársak stb.
4."egyéb" emberek (itt is lehet differenciálni)

Ez sorrend.Teljesen elfogadott,hogy valaki jobban kötődik a más nemzetiségű feleségéhez/férjéhez vagy barátjához,mint a számára ismeretlen,de azonos nemzetiségű egyénhez.

Itt most felmerülhet a kérdés:Nekem Maldini a családtagom vagy a haverom?
A szó klasszikus értelmében egyik sem.Ugyanakkor egyoldalú barátságról beszélhetünk,ami a sztár-rajongó kapcsolatok sajátossága.
Világos,hogy nem csinálok nemzetiségi kérdést barátságból,vagy ha úgy tetszik,kvázi-barátságból.

A példánál maradva:Az ember képes lenne a saját nemzetével szembefordulni,hogy kiálljon családtagja,barátai mellett.Mint az elején jeleztem,összetett témáról van szó,tehát foci ügyben nem lehet egyszerűen azt válaszolni,hogy nyugodtan beállhat ez ember az olaszok közé szurkolni a magyarok ellen,mivel a "barátai" szaladgálank a pályán.(Ugyanakkor helytálló ez gondalatmenet a "Bendek Tibor és felesége" c. probléma kapcsán.)
Marad a kompromisszum,tehát nem áldozom fel egyik közösségi tudatomat sem a másik oltárán.Nem adom fel a magyarságomat,mivel nem vállalok sorsközösséget olasz emberekkel,és nem fordulok szembe magyarokkal.Nem nyilvánítok ki semmi olyan cselekedet,amellyel igazolnám,hogy identitászavarban szenvednék.Az,hogy belül az olaszok sikerét kívánom,az már teljesen más kérdés:nem gyengíti a magyarok közötti kohéziós erőt,nem veszélyezteti a közösség fennmaradását.

Szerintem ugyanezt elmondhatná Ciani magáról kerékpár témában.

Most jön a különbség,és most válaszolok a konkrét kérdésedre:
A kerékpáros visszavonul,viszont egy csapat(válogatott) megmarad.Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a kontinuitásról,azaz arról,hogy az ember fokozatosan szokja meg az úja embereket.Ezért alapvetően az a válaszom,hogy akkor is az olaszoknak szurkolnék,ha jobb lenne a magyar válogatott,és a mostani kedvenc (olasz) játékosaimat felváltanák újak.Az indokot pedig már közöltem fentebb:a kötődés.(Magyar bajnokit sosem nézek,válogatottat mérkőzést még akkor sem mindig,ha nem ütközik az időpont a taljánok meccsével.)

Ha 40 évig nem látnék focit,akkor természetesen már nem beszélhetnék semmilyen más kötődésről,csak a nemzeti jellegűről,tehát akkor már valószínűleg a magyarok sikerét kívánnám az olaszok ellen.Más kérdés,hogy a 40 éves pauza önmagában az jelentené,hogy már nem érdekel a foci...