Ez a Tarr Béla és Fehér György féle erőteljes stílus kicsit az oliver stonei bunkósbot-katarzissal rokonítható, már abban az értelemben, hogy szerintem mindketten a hatásgyakorlás elemeivel operálnak elsősorban. Mondjuk ezekbe a fogalmakba én is belekötnék.
Hízelgő számomra, hogy okos emberek dogmái szerint ítélő fogyasztónak hívsz, mert az igazság az, hogy kurva kevés okos embert olvastam. Csak modjuk hülyének érztem magam, amikor 16 évesen megnéztem a Woyzecket, mert lószart sem értettem belőle.