Argentína a világsajtó tükrében
2001. december 21. 11:11

MTI

A világ, és főleg Európa országaiban majd minden vezető lapnál máshogy értékelik Argentína gazdasági és erősödő politikai összeomlását.

Egyértelműen az ország vezetését teszik felelőssé a pénteki brit lapok az Argentínát sújtó mély politikai és gazdasági válságért. Az volt Argentína hibája, hogy a vezetés azt hitte, a gazdasági reformok útja lerövidíthető - írja a The Independent. A balközép irányultságú napilap szerint kívánatos lenne, ha a Nemzetközi Valutaalap (IMF) új visszafizetési menetrendet ajánlana fel az ország adósságkezelésére. A baloldali The Guardian szerint Argentínának nem kell félnie az inflációtól. Azt kell eldönteni - áll a cikkben -, hogy a gazdaság a külföldi befektetők kegyeit akarja keresni, vagy a helyi lakosság érdekeit szolgálja.
A The Times szerint a zavargások és fosztogatások Argentínában egyszerre voltak előre láthatók és spontán jellegűek. Az argentinoknak elegük van a rossz kormányból, a pipogya gazdasági vezetőkből, a reménytelenségből és az ellenségeskedésből - fejtegeti a jobbközép napilap, amely szerint Fernando de la Rúa lemondott elnök Latin-Amerika egyik legkevésbé hatékony és legszürkébb államfője volt. A lap szerint ez elnököt rendszeresen figyelmeztették arra, hogy a dollár-pezó árfolyamrögzítés árt az országnak, de ő még akkor sem hallgatott a figyelmeztetésekre, amikor a gazdasági katasztrófa már nyilvánvaló volt, és jól érzékelhető lett a régebben virágzó középosztály helyzetének reménytelenné válása is.
A jobboldali The Daily Telegraph úgy véli, az új kormánynak vagy teljesen át kell vennie a dollárt fizetőeszközként, vagy el kell kezdenie az árfolyam lebegtetését. Először, rövid távon a stabilitást kell megteremteni, majd egy nagyobb mértékű leértékelés útján a hosszú távú fejlődés alapjait lerakni - véli az újság, hozzáfűzve, hogy a két lépés egyikét sem könnyű megtenni - idézi az AFP.

Ismét romhalmaz előtt áll Argentína, a sajtó ismét a valaha átélt legsúlyosabb válságról ír. Ám ha visszatekintünk, kiderül, hogy a dél-amerikai országot szinte tízévente rázták meg újabb és újabb súlyos válságok - emlékeztet a Die Welt. Pozitívumként említi, hogy még áll az a demokratikus rend, amelyet az elveszített Falkland-háború és az utolsó katonai diktatúra után kapott az ország. Jorge Luís Borges, a nagy argentin író egyszer azt mondta: "Mi lehet abból az országból, amelyben érdemesebb ravasznak és dörzsöltnek lenni, mint becsületesnek és tanultnak?" Ez a mondás leginkább a politikai elitre érvényes, amely mindig is a saját zsebére használta ki Argentína gazdagságát, mindennapossá téve a nepotizmust és az atyafiság pártolást. Ezért aztán a mostani válság is csak látszólag gazdasági: valójában az
összes politikai tényező csődnyilatkozata.
Argentína kilátástalannak tűnő helyzetét számos elszalasztott lehetőség következményének tartja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Tény, hogy a pezó és a dollár árfolyamának merev összekapcsolása rendkívül drága, a nemzetközi piacokon versenyképtelen országgá tette Argentínát. Mindenekelőtt azonban hiányzott a képzelőerő és a fantázia a politikusokból - s egyben az akarat is a válság leküzdéséhez. Argentína egy szellemvasútra hasonlít, amely hiába vár mozdonyvezetőre. Elkerülhetetlennek tűnik, hogy a gazdasági után ne következzék be a politikai csőd is. Bizakodásra egyedül az ad okot, hogy a Buenos Aires által okozott kár várhatóan korlátozott marad. A gazdaságilag igen fontos szomszédok, Brazília és Chile már jóval korábban elvágták az Argentínához fűződő szálakat.
Argentínában a válság túllépte az ésszerűség határait, az ország katasztrófa felé sodródik - írta pénteken az Expansión című spanyol gazdasági napilap. A barcelonai La Vanguardía szerint a rendkívüli állapot bevezetése az államcsíny és a katonai egyeduralom borzalmainak rémképét idézi fel.
A liberális El Mundo szerint az argentinok olyan változást várnak, amelynek megvalósítására sem a radikálisok, sem a peronisták nem rendelkeznek elképzelésekkel.
A baloldali El País arra mutat rá, hogy az országnak hiteles új kormányra van szüksége, amely vissza tudja csalogatni a gazdaságba a külföldi tőkét. Ennek érdekében el kell kerülni a válsághelyzetekben könnyebben megjelenő populizmus kísértését is - fűzi hozzá a lap, amelyet az AFP idéz.
A konzervatív ABC még élesebben figyelmeztet a politikai megalkuvás veszélyeire. Nem egy kormány vagy egy államfő sorsa forog kockán, hanem egy hanyatlóba fordult nemzeté - írja, és hozzáteszi, hogy ilyen helyzetben - a süllyedés és a társadalmi szétzilálódás idején - a politikai opportunizmus árulással ér fel.
A Cinco Días gazdasági napilap az országban tevékenykedő vagy oda készülő spanyol befektetőket inti arra, hogy nagyon bizonytalan jövőre készüljenek.

Oroszországban a sajtó intő jelnek tekinti Moszkva számára is az argentínai válságot, és üdvözli az orosz kormányzat azon döntését, hogy az 1998-as pénzügyi válság után nem tartott igényt az Argentínában most lemondott Domingo Cavallo gazdasági miniszter tanácsaira. A Nyezaviszimaja Gazeta szerint Oroszországban is létezik még a fizetésképtelenség veszélye, de már csökkenőben van. Oroszország egymaga oldotta meg a válságot, szerencsére nem vette igénybe Cavallo tanácsadói szolgálatait - írja a lap.
A Moszkovszkije Novosztyi szerint az argentin válság arra figyelmeztet, hogy az átalakuló gazdaságok vezetői soha nem lazíthatnak, mert nincs örök érvényű fejlődési recept. "Ne sírj Argentína!" - írja egy másik újság, a Novosztyi. - "Oroszország már tudja, hogy a fizetésképtelenségbe nem lehet belehalni."

A francia sajtó egyöntetűen káosznak minősíti az argentínai helyzetet, amelyet ítélete szerint az amerikai kontinens második legnagyobb országát irányító kisszerű és korrupt vezetés változtatásra képtelen, korszerűtlen gazdaságpolitikája idézett elő.
A Le Monde úgy látja, hogy a mértéktelen eladósodás megállításához, a növekedés feltételeinek megteremtéséhez egyfelől elengedhetetlen a dollárhoz kötött argentin peso jelentős leértékelése és a felhalmozott adósságállomány törlesztésének újratárgyalása s mindenekelőtt a szükséges és fájdalmas gazdasági reformintézkedések végrehajtása, ami súlyos áldozatokkal járhat.
A Le Figaro szintén a hatalmas és erőforrásokban gazdag ország "igen kicsiny vezetőit" teszi felelőssé az éhséglázadásokért. Argentína, amely jelentős szarvasmarha-állományának, bőséges búza- és bortermelésének, olaj- és urániumvagyonának birtokában a múlt század első feléig a világ leggazdagabb államai közé számított - s ma is képes lenne a földgolyó lakosságának felét táplálni -, a demokráciát "középszerű kleptokráciává" züllesztő, haverokból és gazfickókból toborzódott politikai szövetség gyászos gazdaságpolitikájának esett áldozatul - állapítja meg a konzervatív francia újság.

A nyugati világ magára hagyta Argentínát, a terrorizmus elleni harc hevében megfeledkezett a világ más tájainak gondjairól, mert nem is hitte igazán, hogy azok is kivéreztethetik a világgazdaságot - ezt az alapgondolatot fejtik ki a pénteki olasz sajtókommentárok.
A Corriere della Sera úgy látja: az argentin országvezetőket magukra hagyta a Nyugat. Túlságosan belefeledkezett az "egyetlen prioritás" érvényesítésébe, a terrorizmus elleni harcba és a közel-keleti tragédia kezelég mindent elnyelő "fekete lyuka" már nem fenyegeti a planéta többi részét. Argentína esete azonban leránt bennünket a fellegekből.
A La Repubblica helyzetképe szerint Argentína a nyomor és az erőszak szakadékába csúszott, felfüggesztették a demokráciát ebben az ezer sebből vérző országban. Az Egyesült Államok és Európa a kisujját sem mozdította. Márpedig Argentína, amely a dollárhoz kötötte pénzügyi rendszerét, nem is olyan régen még az amerikai közgazdászok és a Wall Street-i bankárok számára a "mintatanítvány" volt. Csakhogy ennek a latin-amerikai országnak van egy megbocsáthatatlan gyengéje - fűzi hozzá a lap -, mégpedig az, hogy a nemzetközti sakktáblán nincs "stratégiai gyalogos" szerepe, nem olyan térségnek a közepén helyezkedik el, amelyben a nyugati érdekeket közvetlenül fenyegetné bármi is. Argentína nem exportál sem olajat, sem terrorizmust, sem fundamentalista prédikátorokat. Ellenben kitűnő célpontként szolgál George Bush amerikai elnök kormányzata számára, amely roppant ellenségesen viseltetik a globalizációt uralni hivatott nemzetközi pénzügyi szervezetek, így a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank iránt - írja a Le Repubblica.

Az argentínai eseményeket a La Stampa az "utolsó globális tangónak" minősíti. Ennek a válságnak a kimenetele a lap szerint a gazdag országok döntésén múlik. Az ázsiai hegyomlások óta mintha mi sem változott volna: a gazdag államok kinyilatkoztatták, hogy a Nemzetközi Valutaalapot meg kell reformálni, de a szép szavakon kívül nem történt semmi. A nemzetközi pénzügyi szervezet ezért folytatta korábbi, rövidlátó politikáját. Itt az ideje - folytatja a kommentár -, hogy ezt a pénzügyi intézményt behelyettesítsék valamilyen ütőképes és átlátható szervezettel, amelyben a feltörekvő országok is képviseltethetnék magukat, s amelyet az eddiginél nagyobb tartalékokkal töltenének fel. Leáldozóban van a "dollár szentségének" mítosza - írja az újság, emlékeztetve, hogy Argentína éppen az amerikai valutához kötődve próbálta orvosolni bajait. Márpedig nem ez a "varázsszer": az inflációnak és a növekedési nehézségeknek mindig belső okai vannak. Az argentin esetből Európának is le kell vonnia a tanulságot: egyáltalán nem találták fel még a varázsszereket. Ma még csak hosszadalmas, türelmesen végrehajtandó, és bizonytalan kilátásokkal kecsegtető gazdasági terápiák léteznek - olvasható a La Stampában.