Könyves Kálmán után szabadon mondom: egyenjogúság pedig nincseneg. Az egész egyenjogusdi egy nagy színjáték, amiben a nő játssza az illatos, de néma és helyhez kötött kisvirág szerepét a férfi pedig az ide-oda röpködő, a virágokat gusztáló méhecskét. A világ jelenleg olyan, hogy a nőnek be kell várnia a menetrend szerint érkező méheket, hiába lát olyat, amelyik esetleg tetszik neki, semmit sem tehet, be kell érnie azzal, amelyik önszántából ereszkedik le a szirmaira. Csak gondolják nyugodtan, hogy önszántukból:)