Jobbkezeseknél én is mindíg lassítok, szép nyugodtan begurulok, ha nincs semmi, tovább. Lendületesen, de nyugodtan vezetek - ennek némileg ellentmond, hogy pusztán saját szórakozásomra végig üvöltözök, hogy "mennyélmártemarha", meg hogy "mivanmmárvazzegvárostnézel", vagy nemes egyszerűséggel csak "nyomjadmááááá'". :)

Ettől függetlenül óvatosan autózom. És baromira rühellem, ha mögöttem jön a géza centire. Merthogy nem szoktam lassan menni. Akinek városban nem elég a 75-80 (ennyivel szoktam menni legtöbbször), az előzzön, mint a homályökör.

Szóval, ha nagyritkán a szokásosnál óvatosabban autózok, vagy épp úri kedvem úgy tartja, hogy figyelek a jobbkezeseknél, és mögöttem anyáznak, akkor azt szoktam csinálni, hogy a következő jobbkezesnél az utolsó két méteren állok meg. Satufékkel. Volt már, hogy a mögöttem jövő műmájer nem tudott megállni, és belémcsúszott. Na persze ezt csak azért merem megcsinálni, mert vonóhorgom van... :)

Aztán meg bizonygathatja, hogy nem lépett elém egy kutya, ami miatt meg kellett állnom. Különben is, ő nem tartotta be a követési távolságot. Mivel nekem károm nincsen (a vonóhorog MINDENT megfog), szépen továbbmegyek, ő meg vakargathatja a fejét.

Ha jobb kedvemben vagyok, akkor elég a ködzárófény is. Csak az éles vörös fényt látja, és nem kapcsol egyből a manusz, hogy nem féklámpa, úgyhogy ő áll bele a fékbe öt lábbal. Ha nincs szerencséje, akkor őbelé szállnak bele hátúlról. Ha van, akkor nem törik össze, de hogy utána 50 méter követési távolságot tart, az is tuti...