Szia Csabi!

Aranyos volt olvasni az asztrofotós előtanulmányaidról, de azért ne légy ennyire pesszimista. Rózsika sem cipel magával egy méteres Schmidt-Cassegrain-t... Tehát először is azt kell eldöntened, hogy mit is akarsz fotózni. Ha vezetett képeket akarsz (99%-ban ezt nevezhetjük egyáltatán "asztrofotónak"; az álló kamerás felvételeknek inkább "csak" művészi hatásuk lehet, illetve bizonyos észlelésekhez használhatók: pl. meteorozás), akkor mindenképp szükséged lesz egy állványra. Persze nem egy "sima" fotósállványra, hanem egy német parallaktikus, vagy villás, vagy akármilyen más típusú távcsőállványra, amelynél az egyik tengely (óra, vagy rektaszcenziós tengely) párhuzamosan van beállítva a Föld forgástengelyével. Az állvány típusának az adott távcsőtubus típusához kell passzolni. Nem akarok most erről többet írni (iszonyú hosszú lenne), inkább vedd, vagy szerezd meg Kulin György - Róka Gedeon: A távcső világa c. klasszikus alapkönyvét (pl. könyvtárból). Sok más hasonló témájú könyv is van persze, de egy kezdő amatőrnek (még ha asztrofotós is) ideális az alapműveltség megszerzéséhez. Azt javaslom, hogy olyan műszert vegyél elsőre, amelynek pontos és könnyen pólusra állítható mechanikája van. A mechanikán lévő guggenheim majdnem mindegy, hogy milyen (azért ne HAMA, vagy ahhoz hasonló színvonalra törj...), azzal először úgyis csak vezetni fogod az expozíciót, ami - ellentétben a Te ismereteiddel - 5-10 perc is lehet, egy óra helyett. Ez nagyon sok mindentől függ. Először ne távcsövön keresztül fotózz, hanem a váz saját teléjével. Szinte mindegyik obi alkalmas erre, bár a fix fókuszúak jobbak. A csillag tökéletesen pontszerű fényforrás: könyörtelenül meglátszanak mind az optika hibái, mind a vezetés és pólusra állás pontatlanságai a képen. Sok tökéletesnek mondott fényképezőgép objektív vérzett már el csillagfotózás közben... A vázat a távcsőállványra kell erősíteni, lehetőleg a távcsővel párhuzamos optikai tengellyel. Ha tökéletes volt a pólusra-állás, akkor nem feltétlenül szükséges a párhuzamosság, de azt szinte lehetetlen biztosítani tábori körülmények között. Az első képeidet így nyugodtan elkészítheted, kb. 24-200mm fókusz között a tejút sávjának érdekesebb részeit, vagy teljes csillagképeket, míg 200mm fölött (pl. egy 500mm-es tükrös telét - általában Makszutov - magában, vagy kétszerezővel 1000mm-re felnyomva) már nyílthalmazokat, együttállásokat, esetleg nagyobb látszó szögátmérőjű mélyég-objektumokat is (pl. Androméda-kör) lőhetsz. De számíts rá, hogy a kétszerező "képjavító" hatása itt még jobban látható, mint terresztikus fotózás esetén.
A Nap és a Hold látszó szögátmérője kb. fél fok, így kb. egy méteres fókusz esetén lesz a képük a primer fókuszban egy cm; ez már értékelhető méret egy 24x36mm-es képkockán. Ennyit a kezdésről. Ha van pénzed, kezdheted a rúd másik végén is: pl. egy 10"-es Celestron proceszor-vezérléssel cca. 3 milláért. "Magától" pólusra áll, és tökéletes a követése szinte bármilyen objektumra. Illetve bármilyenre, ha ismered a pályaelemeket... No. egyenlőre ennyi, majd máskor folytatom. Szia, Attila.