Nna itt vagyok megint. Sajnos (már akinek az :-))), elég ritkán tudok időt szakítani. Először sorravenném az értelmes ellenvetéseket és egyéb gondolatokat, utána pedig cseszegetni fogom egy kicsit besemikit :) Azért hagyom a legvégére, mert nem nagy örömmel csinálom.

Van a dolognak egy politikai oldala is, ami nem kap túl nagy hangsúlyt. Vigyázat, Horvátország azon kevés szomszédaink közé tartozik, amelyekkel még eddig nem vesztünk össze. A nagyhatalmak (titkosszolgálatainak) évszázados aknamunkája (és titkos politikai mahinációi) ellenére sem. Pedig nem jönne rosszul egyeseknek, rövid- és hosszútávon. Hosszútávon az oszd meg és urakodj elvéhez hozzátartozik, hogy a kisebb országok ne tudjanak összefogni, nem részletezem. Rövidebb távon meg van egy presztizsszempont is: köztudott, hogy Horvátország nem szívesen működik együtt a hágai operettbírósággal, amely az aktuális politikai céloktól függően szemeli ki áldozatait, de még árnyéka sem vetődhet rájuk annak a feltételezésenk, hogy a korrupt, csaló, maffiózó politikusok odakerülhetnének a vádlottak padjára (pl. a fizetőparkolókat kitaláló maffiapolitikusok), sokkal nagyobb esélyük van azoknak odakerülni, akik megpróbálnak útjában állni ennek a társaságnak. Ezt sem ragozom tovább.

Szóval ez a Horvátoszág ellenes akció olyan látszatot is hordoz (minél nemzetközibb ez atiltakozás, annál inkább ez a látszat!), hogy ha Horvátország kiadja a tábornokokat, akkor nem lesz tüntetés, ha nem adja ki, akkor meg lesz... Nem biztos, de ez a látszat, és aki politikával foglalkozik, az nem mondhatja, hogy nem törődik a látszattal. Egy tudós megteheti, de egy politikus nem. A gondolkodó kisember ugyanis megpróbálja kitalálni a hiányzó részleteket, és minél titkolódzóbb egy politikai irányzat, annál rosszabb dolgokat feltételeznek róla már helyből.