Amit írsz, az pontosan az a helyzet, amikor én is azt mondom, hogy "túléli a gyerek azt a kis spriccelést", bár egyrészt én annakidején Budapesten is a "város másik végébe" jártam iskolába, igaz teljesen más okok miatt, de kb. egyirányban 1 óra "menetidővel", másrészt ettől még a magam részéről megalkuvásnak tartanám a dolgot.
Az is tény, hogy mindenki képes eldönteni, hogy neki személyesen mi a lényegesebb, az elvi "nem-keresztelés", vagy a jó, ismert tanítónéni.
A hiba itt nem abban van, aki választani kényszerül, hanem abban a helyzetben és közhangulatban, ami ezt a döntési helyzetet létrehozta ma Magyarországon, ezért egyik megoldás sem szégyen. Régen sem volt az, ha valaki kisdobos lett, bár voltak sokan, akik nem akarták, aztán mégis.
schgy