Teljesen igazad van, biztos, hogy ez a bújkálás nem jó a gyerekeknek (sem), de én akkor sem tudom Horváthékat így, a körülmények pontos ismerete nélkül elítélni, csak mert ragaszkodnak a porontyaikhoz. Vagyok olyan idealista, hogy hajlandó legyek elhinni, hogy egy család _ennyire_ jóban-rosszban összetart.
Te odaadnád akár csak ideiglenesen is a gyerekedet állami gondoskodásba, ha attól félnél, hogy helyzeted miatt soha többet nem láthatod, mert úgy érzed, hogy senki vagy, veled bármit meg lehet tenni? Pláne, ha a gyereked is ragaszkodik hozzád és lefekvéskor könyörgőn néz rád, hogy: "Apu/Anyu, ugye nem visznek el?"
Próbálj picit empatikusabb lenni...