Én a Nagy Piramis bejáratáról beszéltem, nem más piramisokról. Ha ennek lenne egy föld alatti bejárata, akkor mi értelme lenne bejárati folyosónak? Egyébként nincs olyan piramis Egyiptomban, melybe „valahonnan messzebbről, földalatti járaton keresztül lehetett bemenni”. Olyan azonban van, melybe nem a piramis oldalfaláról, hanem csak pár méterrel mellőle, a talajszintről indulna a (egyik) bejárata: pld. Khephrén, Uszerkaf vagy Teti piramis. Azonban mégis elképzelhetőnek tartom, hogy a Nagy Piramisba vezetne egy nagyon messziről induló föld alatti folyosó, melyről a kopt legendák beszámolnak, de ennek léte még fölfedezésre vár...
Az egyiptomi királysírokat a történelmük során többször kirabolták, majd újból lezárták. Gizában már a VI. dinasztia idején történtek újjáépítések, majd az Újbirodalom idején is(IV. Thothmesz és II. Ramszesz). A XXVI. dinasztia idején –amit szaiszi kornak is neveznek- valóban történtek renoválások. Ez a kor valóban az egyiptomi történelem egyik „reneszánsza” volt, ahogy írod. Eszményiesítették az Óbirodalom korát és művészeti stílusát. Ekkor pótolták a Szfinx burkolatát és festették le újból a szobrot. Ízisz templom papjai végezték a kirabolt Mükerinosz sír újra temetését.
Az egyiptológusok többsége szerint a Nagy Piramist i.e. 2000 körül, az ún. vészkijáraton keresztül kirabolták. Edwards világhírű angol egyiptológus szerint a betörések és fosztogatások egészen a szaiszi korig (i.e. 664-525) tartottak, mikor újból lezárták a piramist. Ennek "legfőbb" bizonyítéka az lenne, hogy mikor i.e. 450 körül –azaz 150 évvel később- Hérodotosz ott járt, már csak egy halványuló emlék volt levezető folyosóról és a föld alatti „szigetről” (sírkamráról). Valamikor a perzsa korban azonban újból megnyitották a piramist, ugyanis Sztrabón már nyitva találta, sőt Plinius néhány évtizeddel később említette a Nagy Piramis belsejében lévő 86 könyök mély kutat is. (A megnyitás valószínűleg azt jelentette, hogy szétverték a bejárati folyosóba torlaszolt kőtömböket.) Sztrabón a következőket írta Geographika c. művében, mikor több mint kétezer évvel ezelőtt a Nagy Piramisnál járt: „Az oldalfalnak mintegy középtáján van egy kimozdítható kő: ha ezt kiemeljük lejtős folyosó vezet a kriptához.” (17, I. 33). Úgy látszik ezen a valóban „kényes helyen” egy billenő ajtó volt. Minden esetre a folyosó akkoriban nem vezetett még sehová, csak a föld alatti kriptába! A felvezető folyosó és a vészkijárat bejáratát ugyanolyan turai mészkőlap fedte, mint a folyosó többi részét. Talán szándékosan hagyták meg ilyennek a temetés idején az ajtót, hogy használhassák a piramis alsó részét vallási okokból. Vagy eleve nem csupán sírnak készült a Nagy Piramis, ha nem arra, hogy használják egy ma még közelebbről nem ismert rendeltetéssel… Ki tudja?
Mindenesetre az is megér egy kis gondolkodást, hogy miért hagyták védtelenül a piramis bejáratát. Viszont Maragioglio és Rinaldi olasz építészek -akik a Nagy Piramis egyik legalaposabb tanulmányozói voltak- megvizsgálták a hatvanas évek elején a bejárati folyosó falait és arra következtetésre jutott, hogy nem volt védtelen ez a folyosó sem, mert a járatot eltorlaszoló kőékek nyomait fedezték fel a falakon. Mások szerint azonban szándékosan hagytak szabad utat a föld alatti kamrához.
