Ezért volt a "szerintem nyilvánvaló".
Azzal semmi gondom, hogy, ha a szülő tényleg hisz abban, amit leírsz, megkereszteli a gyerekét.
A gond az, ha ezt szokásból, vagy divatból teszik (vagyis saját maguk nem is hisznek az egészben, de mégis ...). Akkor inkább nem kellene.
Azt is értem, hogy bármilyen csecsemőkori beavatóprocedúrát használó vallás hívének véleménye erről más, de ez még az egyéb vallásosok véleményével sem egyezik. Pl. szerintem Isten a szeretetét nem csak azzal képes kinyilvánítani, hogy engem csecsemőkoromban lespriccelnek vizzel (mint ezt meg is tették annakidején velem), hiszen Ő igazán nem lehet rászorulva erre. Ez persze megint "szerintem", hiszen, aki hisz, az nyilván nem profanizálja vallásának a szertartásait, így neki nem "némi spricelés" a dolog. Az viszont kell, hogy aki ezt teszi, vagy megteteti, az higgye is azt, hogy erre valóban szükség van.

Ilyen fiatalon a szülő általában a legerősebb példa, így abban a néhány esetben, amikor a gyerek nem a szülei által adott mintát követi, akkor valami gond van a környezetben. Hiszen még a hit sem követelmény előtte a keresztelőn, elég, ha ugyanolyan nyugodtan viselkedik, mint pl. én a kisdobosavatón, amire akkor is képes, ha a dolog nem nagyon érinti, de érzi, hogy a szüleinek (no meg az egyéb egybegyűlteknek) tényleg fontos az egész. Ezzel egy komoly, hívő család esetén nem lehetnek problémák. A kiindulási pont ugyanis az a történet volt, hogy egy ötéves srác leszúrta keresztelés alkalmából az atyát, a szentelt víz hőmérséklete és nedvességtartalma miatt.
schgy