Let me Zsír.

lehet, hogy könnyű azonosulni vele. és az miért baj? miért kéne mindig a nehéz utat választani? miért keserítsük meg saját magunk a saját sorsunkat? mire jó az, ha saját ellenségünkké válunk? egyáltalán: mi bajod a testtel nélküle nem is létezhetnél... hiába ámítod magad.

Mert ha nem azonosulsz vele, sokkal szabadabb leszel. Nem keserítjük meg így a saját sorsunk, épp ellenkezőleg: megkíméljük magunkat a további keservektől.

Egyébként nem, a testem nem én vagyok, ezt még materialista példával is illusztrálhatom.

Pld ha levágják az összes végtagodat, attól még a tudatod ugyanaz marad. De vegyünk egy még különösebb példát tegyük fel, hogy olyan fejlett már a neurológia, hogy ismerünk külön-külön minden idegpályát, melyik mire szolgál. Tfh kiszedik az agyad de nem hagyják elpusztulni, hanem szépen ellátják olyan folyadékkal,(keringetik az agyi erekben) ami biztosítja az oxigén meg a tápanyagszükségletét, és a folyadékban a hormonszinteket is úgy állítjuk be, hogy az agy nem sejt semmit. Az idegpályákat meg egy számítógépes programnak megfelelően úgy ingereljük, hogy az illető azt higyje: él, és van teste:) Egy cyber-világot vetítünk elé így, és az agyból jövő jelek alapján a számítógép úgy módosítaná az agyba küldött jeleket, mintha az illető valóban tapasztalna, valóban lenne teste. Elég elmebeteg elképzelés, de nem teljesen hülyeség, és ekkor te már csak az agyad vagy:)

De menjünk tovább.

Te nem hiszel a lélekben meg ilyen baromságokban - helyes. De attól még te, mint tudat, nem a tested vagy. Pld vannak ezek a tudományos fantáziák, hogy valakinek a tudatát megpróbálják az agyi folyamatokat modellező számítógépes programmá leképezni, a tudatot függetleníteni a testtől, így örök életet elérni...stb. Biztos láttál má' ilyen filmet.