Jó régóta focizom nagypályán (is).
Jó sokáig röplabdáztam is, (NB1-ig is) ezért néhány szezonban kapuskodtam, míg hálóőr gondjaink megoldódtak.
Jó, nem az NB1-ben, de azé talán van alapom, hogy beleugassak.
Beívelések lehúzásánál elképesztő nehéz dolga van 1 kapusnak. Itt vállalja a legnagyobb kockázatot, nem kell magyarázni miért. Ha hibázik itt a legtranszparensebb. Itt kell a legtöbb dologra figyelnie, labda íve, saját illetve ellenfél játékosainak helyezkedése.
Itt nagyon fontos a védelemmel való összeszokottság. Egyszerűen vannak helyzetek, amikor a védő tudja, hogy ekkor -és csak ekkor- nem kell mást csinálnia, csak helyezkedésével segíteni kapusának, mert Ő jön menetrend szerint. Ezért, én nem hibáztatnám Babost a tegnapi 1-2 rossz kimozdulásáért, hiányzott e komponens.

A röplabda miatt én elég jól szedegettem le a labdákat -persze a mi szintünkön- de számtalanszor látványos felsüléseim is voltak, jött a beívelés, mondom magamban (Székely "Cérna" Zoltán után szabadon) na ez "delikátesz", lekapom mint a legyet oszt lesz nagy meglepetés. Lett is. Nem számoltam a mezőnybeli játékosokkal, mire áttörtem magam rajtuk már csak a lassításban értem volna el a "zsugát".

Szóval a hosszú "antré" - remélem nem volt olyan tré - lényege, hogy szerintem nem a kapusokban van a hiba, hanem a játékban. Egyszerűen nincs jó beadás. Nézzétek a meccseket egyszer ilyen szemmel is. Nagyon, nagyon kevés olyan éles játékhelyzet van a mai Magyar focimeccseken ahol ezt gyakorolni lehetne (mert edzésen nem lehet), ahol megfelelő magabiztosságot, rutint szerezhetne 1 kapus.

Persze, lehet tévedek.
Na üdv