Gönczcel kapcsolatban megjegyzendő, hogy ő volt az, aki kezdettől fogva pártpolitikai eszközzé silányította a köztársasági elnöki posztot. Alkotmányellenes viselkedésével, amikor pl. a hadseregnek szeretett volna parancsolgatni, a tv alelnökök kinevezési aláírásának alkotmányellenes megtagadása, igazi SZDSZ-es aktivistának mutatkozott.

Jellemző a bankárnak adott szégyenteljes kegyelem: az egész ballib összefogott, nehogy már a csaló bankár, aki már származása folytán is a büntethetetlenek kasztjához tartozik, börtönbe vonuljon. Itt Göncz saját önteltségének csapdájába esett.
Hála Istennek, Dávid Ibolya határozottan viselkedett.

Ugyanakkor az ország imázsának javítása helyett a baloldali olasz lapnak panaszkodott a kormányra. (La Stampa interjú).

Mint ember is leszerepelt: miután 56-os társai 92 októberében, viselkedésének egyenes következményeként kifütyülték, ő hagyta, hogy az ügyet a sajtó Bánó hamisításával a szkinhedek nyakába varrja, egy szót sem szólt, hogy bizony, engem az 56-osok fütyültek ki. Ugyancsak Göncz jellemét dokumentálja, hogy míg az Antall kormány alatt számos törvényt az alkotmánybíróság elé vitt, addig a később alkotmányellenes Bokros csomagot azonnal aláírta.

Pozitivum viszont, és ez Göncz realitásérzékét dicséri, hogy ezután már nem mert ellenőrizetlen közönség előtt megjelenni, csak szigorúan védett helyeken, meghívottak előtt mert felszólalni. Pl. 1993 március 15-én meg akartam nézni a Múzeum Kertben, de meghívó nélkül már nem lehetett oda bejutni.