noway Creative Commons License 2001.11.13 0 0 70
Szia ID!

ha nem is fáj, de értelmetlenség azt mondani, hogy a gép érzi, amikor én leütöm a billentyűt?

Semmiképpen sem. De vajon átéli-e a gép ezt az érzést? (És egyáltalán, mit értünk az alatt, hogy átéli? Nehéz ügy.)

a másik, hogy magunkra azért gondolunk úgy mint valami állandó, ami születésem óta "én" vagyok, azért tételezzük fel, hogy minden élményt, érzetet ugyanaz a személy él át, mert az emlékek nagy része nem változik.

Ezzel nem értek egyet. Az én fogalma ugyanúgy megvan álmodban, vagy ha amnéziás vagy. Az "én" tudata pontosan azon a tapasztalaton alapszik, hogy a dolgok nem csak egyszerűen megtörténnek, hanem valami érzékeli őket, és ez a valami az "én". (Van-e hangja a kidőlő fának, ha nincs ott senki, aki hallaná? - szól a klaszzikus kérdés.)
Ez különben nem is rossz definíció az öntudatra: annak a tudása, hogy az érzékelt és a valóságos dolgok nem feltétlenül esnek egybe.

ja és még egy, kicsit gyakorlatiasabb: szerintetek megvan az elvi lehetősége annak, hogy egy érzetet közvetlenül az agya (mondhatnám a szubjektumba) lehessen juttatni, vagy igénybe kell venni az érzékszerveket?

A közvetlenül az agyba juttatás mindenképpen lehetséges (nem is olyan nagyon bonyolult, pl. tapintásérzettel ma is meg tudják csinálni). De az agy maga is egy érzékszerv. Sőt, talán az egyetlen igazi érzékszervünk. Közvetlenül a szubjektumba? Hát... szerintem nem.

Előzmény: ID (66)