"Hanzimáni, miért ne lenne kíváncsi a véleményedre? Legalább megadhatnád neki a lehetőséget, hogy ezt ő döntse el, nem?"
Köszi a bíztatást, ma reggel már fogalmaztam is magamban a mondandómat a bennünk lévő közönyről. Csak az tart vissza, hogy nem akarom 1. zaklatni a levelemmel*, 2. kötelezni egy válaszlevélre. De majd meggondolom a dolgot.

*Utoljára (harmadszor) az idei Steffl Kupa és a szülinapja után írtam neki, arra kérve, hogy legyen oly szíves,
1. címezze meg saját kezűleg részemre a felbélyegzett válaszborítékot (így legalább egyszer az életben leírja a nevemet, még ha nem is sok kedvvel)
2. dedikálja az általam küldött képeslapot Juditnak (az egyik paksi lány), akinek még nincsen tőle ilyen becses ajándéka
3. postázza nekem
Ha jól emlékszem, 5 napon belül megkaptam a borítékomat, benne a képeslappal: "Juditnak sok szeretettel egy Malackától Hanzély Ákos" :-))) Hát nem aranyos? Arany szeme! Leírta a nevemet, ráadásul még Malackázott is egyet a képeslapon! Ezen kívül viszont egy szót sem írt, amit joggal tekinthetek érdektelenségnek: kötelességszerűen megtette, amire kértem, de semmi több. Nem mintha vártam volna, de ezek után nem vagyok túl bizakodó egy újabb levéllel kapcsolatban.