Egyszer vigyáztam egy leguánra, mert a friss gazdija még nem barátkozott meg annyira vele, hogy képes legyen a mindennapi testi kontaktusra. : )
Nos, egyszer Tivadar eltűnt, és nem leltük a lakásban. Végül megláttuk a csipkefüggöny tetején. Na úgy kapaszkodott abba a lyukacsos nyagba, hogy alig tudtuk leszedni! Amint a második lábának karmait is sikerült kivarázsolnom a csipkéből, az első lábával visszakapaszkodott, és még mindig volt ezen kívül 2 lába! Na lényeg, hogy a negyed óra alatt, amíg tönkretettük a függönyt, kínunkban szénné röhögtük magunkat! Jó móka volt, és a végén Tivadar is megunta, s egy a vállamon végzett dobbantással kezdődő hatalmas ugrás segítségével az egyik ágyon kötött ki. Ott már "csak" a gyorsaságát kellett leküzdenünk...

A leguán tényleg kicsit macerás néha... : )))