Kedves Paleokrites!

(off on)
Ne mártírkodj itt ezzel a köpködés-dologgal, legalábbis nekem ne. A topic elindult a szerintem témába vágó szálon, vagyis a katolikus inkvizíció (mint intézményesített egyházi "igazságszolgáltatás") történelmi boncolgatásán. Formálisan igazad van, Györgyi nem kötötte ki, hogy kizárólag a katolikus "inkvizícióról" eshet szó, csak éppen Györgyi katolikus, és a topicnyitóban deklarálta is, bár burkoltan, hogy a katolikus inkvizícióról szeretne beszélgetni: "Tobben megvadoltak, hogy a katolikusok szeretnek szonyeg ala seperni dolgokat. Mivel nem latom, hogy igy van, ezert nyitottam a topicot: itt mindent meg lehet targyalni a temaval kapcsolatban."
Ezek után néhányan bele is kaptak a témába, kezdődött a vita, és a bizony sajnálatosan hosszú bűnlajstromot félbeszakítva Te feldobtad a katolikusok számára bizonnyal kedvesebb témát: Kálvin is volt olyan szemét, beszéljünk mostantól róla. Ne haragudj, hogy nem tudom tolerálni, ha valaki így akar fordítani egy jól indult beszélgetés menetén, és természetesen Neked sem kell tolerálnod, hogy én nem tudom tolerálni :))).
Iňigo de Loyola valóban tanult a párizsban 1528-35. között, ám Cándido de Dalmases monográfiája ("Anima Una" könyvek/9, 1995.) korántsem úgy mutatja be őt, mint szavaidból számomra tűnik (pl. nem meszeltette a templomokat istállófehérre, és nem égetett szobrokat).
Más kérdés, hogy csak sejteni tudom, miért érdekes az, hogy Ignác és Kálvin ugyanoda járt "suliba".
A lényeg: ha nem tetszik a téma, ne olvasd, és ha van ötleted másra, nyiss újat. A vita egyik alapszabálya, hogy a felek ugyanarról beszéljenek, és tartsanak sorrendet.

(off off)
Balázs