Kedves Deplady, február óta nem dolgozok, és nem is nagyon kerestem munkát, mert olyan stressz állásinterjúkra járni egy szociális fóbiásnak. A férjem tart el. Az is rossz, hogy anyagilag tőle függök, de az még rosszabb, hogy egész nap be vagyok zárva a lakásba, és halálra unom magam. Amúgy, ha nekiállok állást keresni, előbb-utóbb felvesznek (30 éves vagyok és tudok angolul), de a munkahelyen vagy nem tudom megállni a helyem (megintcsak a szoc. fób. miatt), vagy egyszerűen megszűnik a mhely (már 3 esetben). Most éppen a levegőben lóg egy állásajánlat, kedden megyek interjúra. Úgy izgulok!

Egyébként olvastam, hogy a tartós munkanélküliség sok esetben előbb-utóbb depresszióhoz és önbizalomcsökkenéshez vezet. Úgy érzem, a Te fő bajod a munkanélküliség. De miért érzed magad feleslegesnek? Hiszen ott vannak a gyerekeid!
(Zárójeles kérdés: nem lehetséges az, hogy a férjed hozzáállása súlyosbítja az állapotodat?)