Szia, Bors, én próbáltam érintkezésbe lépni dr. Unokával, de nem tudtam. Lehet, hogy én vagyok nagyon idétlen, de nem találtam azt a linket, ami hozzá vezetne.

Kedves Deplady! A depresszió valóban olyan fájdalmas, hogy az ember üvölteni szeretne, és minden más betegséggel könnyebben kiegyezne. Nekem hetekig folyton öngyilkossági gondolatok jártak a fejemben, még az ablak felé se mertem menni, nehogy véletlenül kiugorjak, végül kórházba kerültem. Szerintem a munkanélküliség, a négy fal közé bezártság volt a fő ok. Kaptam antidepresszánst meg szorongásoldót, azzal úgy-ahogy megvagyok, legalábbis azóta van némi életkedvem.
A depressziómban az egyik legrosszabb az volt, hogy gyötörtem vele a férjemet (szerencsére gyerekeim nincsenek), és szörnyű bűntudatom volt, hogy bajt okozok neki. Főleg ezért akartam magam megölni, hogy őt megkíméljem magamtól.
Sokmindent nem értek a depresszióban, de az biztos, hogy a magam erejéből nem tudtam volna belőle kikecmeregni. Olyan volt, mint egy lefelé húzó örvény, ahol segítség nélkül csak süllyedni lehet.