Sziasztok!
szép kis történet, Cillit... én se állnék jobban, ami azt illeti.

Azt hiszem, tévedtem abban, hogy saját magam egyedül meg tudnám oldani a problémákat. Nekem és másnak is kell valami külső segítség. Hiába próbálkoztam, igazán nem volt áttörés. Csak megértettem, hogy beteg vagyok, de nekem is túl súlyos ahhoz, hogy igazán saját magam talpra tudjak állni.
A depi engem is kerülget, sőt, most egy időben teljesen ellepett. Ez persze jól rárak az egészre és akkor igazán semmi kedvem semmire.
A személyes találkára most én se lennék vevő (főleg hogy nem is Mo-n vagyok...). de én akárki előtt szégyellném magam és ismeretlenül nem is tudom, hogy mernék elmenni.