Szia, Moorhen! Mi újság Szegeden? A tesóm ott töltötte az ünnepeket az anyámnál. Közben a vonaton ellopták a retiküljét szőröstül-bőröstül-mindenestül (pénz, mobiltelefon, igazolványok), és telefonált, hogy gyorsan menjünk el hozzá, mielőtt betörnek. El is mentünk a férjemmel, ott is aludtunk, másnap meg feljött a szegedi mostohaapám, hogy kerítsen egy lakatost, hogy kicserélje a zárat. Mert ránk ugye ilyen nagy feladatot nem lehet bízni. (A férjem is hajlamos a tehetetlenkedésre.) Tök ciki volt. Elvileg felnőtt emberek vagyunk, és mégis úgy állunk a világban, mint két rakás szerencsétlenség.

A depit ismerem, időnként rám is rámjön, és olyankor alig bírok megmozdulni.

Bors12! Nem biztos, hogy szerencsés lenne, ha élőben találkozna a társaság, szerintem egyelőre örülünk, hogy legalább interneten tudunk beszélgetni. De majd lehet, hogy eljön az "élő" találkozás ideje is.