"Pár lépésre a hálótól nagy művészet elrontani az ütést, főleg, ha a labda lassan hullik az ütő felé, miközben az ellenfél az alapvonalon túl próbál fékezni egy kiadós sprint után. Nos, Jennifer Capriati, a világelső képes volt hibázni ilyen szituációban, flegma mozdulattal a háló szegélyét trafálta telibe. Kényelmes vezetés tudatában belefér az ilyesmi, ám a „baleset" történetesen a WTA-világbajnokság negyeddöntőjében, annak is a harmadik szettjében következett be, midőn az ellenfélnek, Sandrine Testudnek brékpontja volt. Ezzel a suta mozdulattal végleg elvágta maga alatt a fát Capriati, aki a folytatásban hiába küzdött, hiába jött vissza 1:4-nél 0:40-ről, és nyerte meg a gémet, Testud kiegyensúlyozott játéka ellen nem volt ellenszere.

Elveszítette a mérkőzést, és meglehet, a világelsőségnek is búcsút inthet. Megérdemelné, még úgy is, hogy az idén parádés teljesítményt nyújtott, két Grand Slam-győzelmet aratott. Ezen a napon világelsőhöz méltatlan tenisszel hozakodott elő, motiválatlanul, rengeteg hibával ütött, a fonákja - nos, azt jobb, ha nem részletezzük. Állítólag fáj torka, ehhez képest „vígan" pörölt a bíróval egy-egy vitatott ítéletet követően, nem kímélve a hangszálait."

Nekem nincs vele gondom, de én újságíróul gondolkodom.