Szegény költőd lám itt van újra,
terhe alatt elődbe hullva,
s csak néz, csak néz rád; egyebet
búbánatában mit tehet?

(...)

A bűntudat sajogva vádol,
s úgy rág a titkos szenvedés,
hogy lelkem elrémül magától,
ha számot vetve visszanéz.