Hátha valaki a szoc. fóbról írja a szakdolgozatát, és hajlandó lenne minket pártfogásba venni puszta lelkesedésből! Tök jó lenne.
Jó Neked, hogy hatott a gyógyszer, és el is tudtad hagyni. Ez biztos, hogy előfeltétele a babának. Igazság szerint az eszemmel ellenzem a gyerekvállalást (mármint a sajátomat), de ha teherbe esnék, a plafonig ugrálnék örömömben. Annyira örülnék a babának, hogy, mint aki berúgott, nem is foglalkoznék azzal, hogy alkalmatlan anya vagyok. Végülis férjhez is így megy az ember, elborult elmével, az ösztöneitől vezérelve.
Ha jobban belegondolok, az az igazság, hogy ha a férjem akarna gyereket, mindent megtennék, ami orvosilag lehetséges, hogy összejöjjön a baba. De amíg ő nem akar gyereket, addig nem erőlködök.

Más: hogyan kezdődött a problémád és mikor? Volt valamilyen élmény, ami kiváltotta?