Az igazság az, hogy sosem volt barátom se és az szf-et az IS okozza nálam hogy nincs tapasztalatom az emberekkel mert nem vagyok senkivel bensöségesebb viszonyban és nem ismerem a másokkal való bánásmódot. És amit az ember nem tud, abba általában nem érzi magát jól. Nem vagyok gyakorlott emberekkel, mert nem engedtek gyakorolni, szüleim megoldották helyettem a problémákat és nem hagyták, nem bíztattak, hogy csináljak vmit magam is. Vagy más is, nem tudom.
Osztálytársaim engem se magasztaltak túlzottan, de az igazság az, hogy jól tanultam és emiatt meg amiatt, hogy a fiúknak kevésbé kell sokat beszélniük, nem volt annyira kirívó. Csak én nagyon magányos vagyok ! Családom ismer, tudják, hogy zárkózott vagyok de nem igazán tudnak nekem segíteni vagy nem akar. Családi összejövetelt utálom és menekülök. Ha vendég volt, inkább nem is léteztem, amíg a szüleimnél laktam, most kollégiumban.
Most mennem kell, talán este megint leszek.