Kedves Titkos Tibor!

Valóban, kimaradt két apró szócska, amely érhetetlenné tette az általad jelzett helyen a mondandómat. Ímé a korrekció:

"A szlovákok pedig (a csehekkel együtt) a szlovének neveként "i"-s alakokat használnak: Slovinec, Slovinka, slovinský."

> Egyébként a délszlávok tudatosan különbözetik meg a szlovákokat azzal, hogy csehes végz?déssel (-ák, bár nem teljesen világos ebben a sorban a slovačski) írják ?ket?
Igen is, meg nem is. A XVII. sz-tól egyre nagyobb jelentőséget kapnak a mai értelemben vett nemzetfogalmak előzményei, létrejön a nemzeti intelligencia, amelynek látóköre már több országot is átfog. Ettől a ponttól kezdve lényeges számukra, hogy megkülönböztessék magukat az azonos nevű, rokon, de mégis már néptől. Tehát ők is szlovák kifejezést fogják a másikra használni. Ez a szó viszont nekik már egy tőszó, tehát ebből szabályosan képzik a női nevet és a melléknévi alakot. Ezt az invenciót aztán természetesen veszi át a többi délszláv nép, mivel nekik a szomszéd "szlovénabb" mint a távoli rokon, és ők is el akarják kerülni a kettős értelmű elnevezést. Így vált a magyarban szét pl. az oláh és az olasz (a szó eredetileg csak újlatint jelentett [tehát vallont, franciát is]), de ugyanúgy "nem létező" különbség vált megkülönböztető jellé a délszláv szerbek és a Kelet-Németországnan élő ún. luzsicei szorbok között.
slovačski: a szláv nyelvek jellemzője a palatalizálódás. Ez nem csak a tipikus orosz nyelvi tanulmányaikból ismerős lágyulást jelenti, hanem ennél "komolyabb" változást is, pl. egyes képzők előtt (ide tartozik a nőnévképző -ka is): [magyar kiejtés szerint leírva] /k/ > /cs/, /g/~/h/ > /zs/ és /ch/ > /s/ változás lép fel az előző mássalhangzón, pl. Praha + -ský > pražský 'prágai', beloch 'fehér(bőrű) férfi' + -ka > beluška 'fehér(bőrű) nő'.
Másfajta palatalizálódás lép fel egyes ragok előtt. Emiatt volt az egyes számú szláv vlach '~újlatin' szónak vlasi /e: vlaszi/ a többes száma: az előzőből lett az oláh, az utóbbiból az olasz szavunk.

> Lehet, hogy ez a háttere annak amikor egy id?ben palócok lakta községben éltem, ott hallottam ilyeneket, mint"ómafa" az almafa helyett, de csak az öregekt?l.
Elég jól bírom Abasár község tájszólását: ott az "a" és az "á" hangszíne pont fordított mint a köznyelvben. Valószínűleg te sem "ómafa"-t hallottál, csak az ismeretlen hosszú ajakkerekítéses "a"-t helyettesítette be a füled valami ismerősebbel.
hegyivadász közölt álláspontjával 2/3-ad részben tudok egyetérteni: abban, hogy nem a szláv behatás következménye; illetve, hogy a két hang közül az egyik a honfoglaláskor létező kiejtés megmaradása.
A rövid "o" - hosszú "a" szembenállás egyébként az ószláv utódnyelvei nem sokáig jellemző, mivel már a XIV. sz. körülre lett hosszú "o" és rövid "a". Ennek egyik oka, hogy az ószlávban zenei hangsúly volt, mint a kínaiban és a szerbhorvátban. Ez a szláv nyelvek többségében eltűnt és a különböző intonációk helyén megnyúlt a magánhangzó vagy rövid maradt. (Ez közeli nyelvekben is eltérőképpen játszódhatott le, ez okozza a cseh kráva és a szlovák krava 'tehén' különbségét.) Tehát különösebb lehetőség sem volt a palócoknak ezt a szlávos "allűrt" felvenni.
Másrészről a honfoglaló magyarok korában a rövid "a" ugyanúgy hangzott, mint a mai hosszú "á", csak röviden, a hosszú "á" köznyelvi kiejtése azóta is változatlan. Aztán a XIV. sz-ig egy pár sziget kivételével mindenütt labializálódott a rövid "a", tehát olyan ajakkerekítésessé vált, mint ahogy ma ejtjük. Ez a labializáció egyébként "szokásos" jelenség volt: ez okozza a mai "ë" ~ "ö" hangváltakozást (felett ~ fölött, csend ~ csönd). Az igazi "szögedies" nyelvjárásban minden régi zárt "ë"-ből "ö" lett, a nyílt "e"-k megmaradtak. A keleti nyelvjárásokban (és az irodalmi nyelvben is) viszont minden zárt "ë" nyílt "e"-vé vált: ez okozza azt, hogy az "e ~ é" hangpár színe is eltér.
Érdekes viszont, hogy csak a rövid "a" lett ajakkerekítéses ejtésű, a hosszú nem. Azonban azokban a nyelvjárásokban, ahol a rövid "a" nem vált labiálissá, ajakkerekítésesre változott a hosszú "á": ez jellemző az absári nyelvjárásra és gyakorlatilag minden rövid "á"-zó nyelvjárásra.

Egyébként nem vagyuk véletlenül névrokonok?
L('udo)v(ít) T(ajný)