A közelgő „halottak napja” előtt olvasom Weil-t a Jegyzetfüzet, Visszateremtés fejezetében.

A katolikusok áldozása. Isten nem csupán egyszer testesült meg, hanem minden nap anyaggá lesz, hogy átadja magát az embernek, aki elfogyasztja. Megfordítva, a kimerültség, a sorscsapások, a halál révén az ember is anyaggá válik, és Isten elfogyasztja őt. Hogyan is utasíthatnánk vissza ezt a kölcsönösséget?

Szép. És érteni vélem. De őszintén nem tudom átélni. Weil talán ezért még hitelesebb nekem.

Kedves Topicgazda! Bocsáss meg az elmerengésért.
Visszateremtés.