Hasonlatod csak ott sántít, hogy a korintusi adományokat efezusban osztották szét, és nem a helyi zsinagóga rev 2.0-ára költötték vagy a helyi lelkész szamarának lóra történő cseréjére. És így tovább: az efezusit a galatabeliek kapták, a galataiakét meg a János jelenései...

So anyway: mindezen adomány-gyűjtés és -adás közben Pál sátorponyvát varrogatott, és külön szólni kellett, hogy adjanak má' enni egy kicsit többet. Azért N$-re ez nem igaz (hogy csak a sokat szapult 70 ezres cipőit említsem). Nem gond, ha Sándornak nem kopik fel az álla (furcsán is nézne ki az a folt a szakálla közepén), sőt, szerintem jó, hogy a szolgálók rendes fizetést kapnak (1-0 a BAGY-nak), csak ne legyen ez az álszent duma az adományokról. Mert az nem arra van. Hanem a debreceni hajléltalanokra pl. Ha meg nem adományból él, hanem fizetése van (amilyen így konkrétan Pálnak nem volt), akkor viszont legyen elszámolás, hogy tudják az emberek, mennyiért lelkigondozzák, tanítják, etc. őket. Ha meg fizu sincs, akkor meg nem értem, miből van olyan szép nagy háza, ha 20 éve még a kukákat tologatta. Dolgozik mást, mint Pál? Én úgy tudom nem...
Ismétlem: nem gond a money, én is szeretem, ha minél több van. Az a gond, ha el akarják hitetni velem, hogy az a valami, amiért én dolgozom, majd a munkám ellenértékéből megveszem, az másnak csak _úgy_ van. Vagy az, ha a Bibliára hivatkozva olyan pénzből van, ami a Biblia szerint másra van kitalálva. Hm?