[off]
Egyszer, nem oly régen, beszélgettünk régi barátaimmal a hgy-ben. Négy ember, négy különféle mentalitás. Négyből ketten elvégezték a SzPA-t. Az egyik barátom fölhozta, hogy a másik barátom esküvőjén nagyon összeveszett a feleségével. Szó szerint azt mondta feleségéneki: "taníthatatlan vagy", és csúnyán beszélt vele. A vitát az váltotta ki, hogy kevés pénzt akart az asszony adni a menyasszonytáncba. (Nevetségesen kevés pénzt)
A harmadik barátom agya egyből elkezdett zakatolni, hogy most erre milyen igét is kell mondani. (Ezt nem mondta, de látszott a fején hogy ez zajlik le benne). Ez a srác egybéként elvégezte a SzPA-t, csak még nincs meg a diplomája. A másik barátomból, aki ugyancsak elvégezte a SzPA-t, viszont kibukott a pásztori szív, és azonnal azt mondta, hogy: "De ugye utána kibékültetek...".
Én meg nem mondtam semmit, csak elmélkedtem a szívemben a kérdésen.
Aztán egyszer bevillant: ez a terület -- ti. a pénzkezelés--, az ahol az ember a legmélyebben van szocializálva, ez a terület, amit huszonix éven keresztül nevelnek a szülők bele a gyerekbe. Az ilyen területeken nem fog megváltozni valaki néhány pillanatt alatt, vagy egy-két hónap alatt, de talán még néhány év alatt sem. A helyes megoldás tehát, ha simán, snassz módon a srác csak imádkozik a feleségéért, hogy az Úr érintse meg ezen a területen, és adjon neki látást, vezetést, kijelentést stb. -- aztán hisz abban, hogy ez így is történik. Amíg pedig ez nem történik meg, addig egyszerűen toleráns és megértő a felesége álláspontjával szemben.

(mondjuk én csak elméleti szakember vagyok ezen a területen, ezért nem is mondtam el neki ezt.... :-))
[off]