Egyszer véletlenül találtam az Interneten egy oldalt, ahol a Hanság turistaútjairól volt szó.
Nagyon meglepodtem, mert soha nem hallottam arról, hogy arrafelé is lennének jelzések.
Felhívtam a Gyori Természetbarát Szövetséget, ahol elmondták, hogy ez a piros jelzés Ménfocsanakról
indul, és a Hanság illetve a Szigetköz érintésével Gyorben ér véget, kb. 100 km hosszú. Azt is elmondták,
hogy a jelzések nagyon régiek, de miután nem sikerült lebeszélniük az út bejárásáról, elküldtek néhány fénymásolt térképvázlatot (1:100000 és 1:200000). Ezekkel, valamint a Szigetköz, a Ferto-Hanság Nemzetipark és a megye térképével felszerelkezve nekivágtunk egy barátommal, hogy végigjárjuk ezt a számomra teljesen ismeretlen vidéket.
Az október közepi nyárban indultunk el Ménfocsanak vasútállomásról D-Ny-i irányban. Az jel némi aszfalt után homokos szekérúton, szántóföldek és akácosok között vezetett (nagyon hasonlóan az Alföldi kékhez) egészen
Koroncóig. A települést elhagyva a Marcal partján megebédeltünk, majd mezei utakon haladtunk egészen a Rába folyóig, amit Mérges falu határában kereszteztünk. Innen néhány kilométer töltés következett egészen Rábacsécsényig. Mivel kezdett esteledni, a falu után nem sokkal sátrat vertünk, megvacsoráztunk, aztán az este 7-tol reggel 7-ig tartó éjszakában hatalmas alvásba kezdtünk.
Reggel irdatlan ködre ébredtünk, a jelzések is betegeskedtek, ezért leginkább az ösztöneinkre, valamint a megye térképre (1:150000) hagyatkozva értük el a Tündér-tavat, majd Bágyogszovát vasútállomást. (A Rábacsécsénytol a vasútig terjedo szakasz nagyon szép volt.) A Barbacsi-tónál jelzést nem találtunk, így továbbra is hasraütésszeruen navigálva haladtunk Markotabödöge irányába. A falu elott aztán a jelzés is elokerült. Innen a Keszeg-ér partján haladtunk tovább, majd toronyiránt közelítettük meg a Fehér-tavat, ami szigorúan védett terület (a Barbacsi-tóval együtt). Eredetileg a tó melletti madármegfigyelo toronyban szándékoztunk éjszakázni, de amint megközelítettük a tavat, rögtön megjelent egy terepjárós or, aki ugyan tíz perc nézelodést engedélyezett nekünk, de utána szigorúan kikísért a természetvédelmi terület határán kívülre. Így Gyorsövényházat elhagyva a Rábca híd elott, egy kis erdoben táboroztunk le. Mivel nagyon jó ido volt, sátrat sem állítottunk.
Reggel ismét ködre ébredtünk, de szerencsére innen egészen Lébényig aszfalton kellett menni, így ez nem volt zavaró. Itt megnéztük (legalábbis kívülrol) a gyönyöru középkori templomot, majd a Lébényi-erdot elhagyva indultunk Kimle vá.-felé. Ez a vidék már a Hanság tájvédelmi körzet része; hatalmas mezok, néha egy-egy fa, helyenként erdok váltogatták egymást. A térképeken jelölt rengeteg mocsaras rész, a hosszú csapadékmentes idojárás következtében szerencsére nem jelentett gondot.
(Itt egy rövid kitérot kell tegyek, hogy méltassam a Ferto-Hanság Nemzeti Park -1:60000- térképének „erényeit". Ismét megbizonyosodott a „színes papír önmagában még nem térkép" mondás igazsága. Nagyon vártuk, hogy a megye térkép után végre ezt használhassuk, de ez a térkép ilyem formában semmilyen tájékozódásra nem használható. Errol csak azért írok ilyen részletesen, mert nekünk fél napunkba került még ezt felismertük és rengeteg bosszankodás után visszatértünk a 1:150000-es megye térképhez, amire tízszer annyi info van rázsúfolva, mint az 1:60000-re. Nohát, kiduzzogtam magam.)
Kimle után a jelzés eloször szántóföldek között egy fasorral szegélyezett úton haladt, majd kiértünk a Mosoni-Duna partjára, ami a négy napos túra legszebb szakasza volt. Lickópuszta után átkelve a folyón, Hédervár elott egy kisebb erdoben táboroztunk le.
Túránk utolsó napján -micsoda váratlan fordulat- baromi ködre ébredtünk. Eloször Héderváron megnéztük a kastélyt és a kápolnát (elotte 700 éve fa), majd átgyalogoltunk Ásványráróra. Innen az út néhány kilométeren keresztül a Duna (fo ág) töltésén vitt, majd azt elhagyva érkeztünk meg a Jánosmajor nevu tanyára, aminek a helyét csak egy nagy kupac rom jelzi, pedig aszfaltút és villanyvezeték is vezet ide. Ezen a szakaszon -október közepe ide vagy oda- iszonyatosan sok szúnyog volt. Az út innen asztallap simaságú pusztában, többnyire sivár szántóföldek között vezetett. A jelzésekkel is többször meggyult a bajunk, szóval nem ez volt a túra leglélekemelobb része. Gyor elott a jelet végleg elvétve Gyorújfaluból jöttünk haza. A jelzés elvileg bejön egészen Gyorbe, de a korán leszálló sötét, valamint a lábunkban lévo 30 km ennek a megkeresését már nem tette lehetové.
Összességében a vidék inkább érdekes volt, mint szép, de ha nem jártam volna be, akkor úgysem nyugodtam volna. A jelzések elvileg végig fel vannak festve, de nagyon régiek és nagyon hézagosak (erre persze számítottunk is). A térképvázlatok valamint a megye és a Szigetköz (1:75000) térképek segítségével (és természetesen tájoló használatával) boven követheto. És az ido fantasztikusan jó volt.