KAJLI: "Ami még a személycseréket illeti, különösebb változtatásokat már csak azért sem
kellett végrehajtanunk itt, a kormányhivatalban, mert akik nagyon nem szerettek bennünket,
azok még az Antall-kormány megalakulása előtt, április 8. és május 23. között leléptek.
Ilyenek elég sokan voltak. Beleértve a gazdaságpolitikai részleget is, amelyik Medgyessy
vezetése alatt állt a Németh-kormány időszakában. Onnan minden egyes ember elment.
Kivétel nélkül mindenki. De nem ez volt a legnagyobb baj. Hanem az, hogy a Matolcsy
György vezette új Gazdaságpolitikai Titkárság semmiféle anyagot sem talált utánuk, ezek
szerint tehát a teljes irattárat is elvitték. Minden anyagot, az egész információs bázist, a
papíroktól a mágneslemezekig. Tehát itt a kormányhivatal gazdaságpolitikára vonatkozó
adatokkal egyáltalán nem rendelkezett. Később kiderül, hogy ez nemcsak nálunk fordult elő,
hanem az Országos Tervhivatalban is.
Tehát gyakorlatilag úgy kellett odaállnunk május 23-án a kormányrúdhoz, hogy
szeptemberig megbízható gazdaságpolitikai információink nem nagyon voltak. Úgy
körülbelül a nyár végére állt össze a kép, addigra gyűlnek össze. azok az adatok, gazdasági
mutatók, amelyek alapján a miniszterelnök szeptemberben ki tud állni a tévé kamerája elé, és
el tudja mondani azt az összegző, az ország állapotát bemutató beszédét, amit viszont
Hankiss letilt..."
Nem kívánom értékelni Vagy kommentálni Medgyessyék magatartását. De arra azért
kíváncsi lennék, mit éreztek akkor, 1990. május 23-án, ott a parlamentben, még a
bársonyszékben ülve, a kipucolt gazdaságpolitikai részlegre, a Magyar Köztársaság személyi
holmijuknak tekintett és eltulajdonított gazdasági adatbázisára gondolva, miközben a még mit
sem sejtő miniszterelnök épp e szavakat intézi hozzájuk a pulpitusról:
"Szeretnék köszönetet mondani az eddigi kormányzatnak... akik az előkészítés nemes
feladatát elvállalták, és akik tisztességgel zártak le egy korszakot, és tisztességgel akarták
átadni. Ezt nekünk el kell ismernünk, és ez hozzátartozik az európai parlamentarizmus
szabályaihoz.
Ha politikailag szemben is álltunk, ha politikailag más irányt is követtünk, de; az emberi
teljesítményt, amint az utolsó időszakban szinte egy Összeomló hadsereg katonáiként ...
fegyverletételre készülő katonáiként rendben igyekeztek átadni a kaszárnyát, gúlába rakták a
fegyvereket, és korrekt módon adják át a politikai hatalmat, a kormányzást. . .'
Az a sértettség, az a mély ellenszenv, ami Medgyessyék magatartásából süt, ha nem is
ilyen intenzitással, de elég általánosan jellemző a Kádár-korszakból itt maradt posztkommunista értelmiségi szakembergárdára is. A volt párttagok kormánybóli kihagyásán túl
Van ennek egy mélyebben fekvő oka és magyarázata is.

(Debreczeni József: A miniszterelnök, Osiris, Bp., 1998, 124. oldal)